A volgográdi terror és Doku Umarov csecsen hadúr fenyegetései miatt példátlan biztonsági intézkedéseket vezettek be a szocsi játékok idejére. A MOB szerint azonban nincs ok túlzott aggodalomra.
Nincs kimondott olimpiai hangulat Oroszországban. Egy hónappal a téli játékok rajtja előtt teljes harckészültségbe helyezték a biztonsági erőket Szocsiban.
A városba a december végi volgográdi kettős merénylet miatt csak engedéllyel hajthatnak be a nem ott regisztrált gépkocsik. Ez aligha kellemes hír a Szocsiba készülő 30-40 tagú magyar küldöttség számára.
– Különösebben nincs mitől tartani a résztvevőknek – mondta dr. Nagy Zsigmond, a Magyar Olimpiai Bizottság nemzetközi igazgatója. – Nyolc olimpián vettem részt, de sehol sem voltak ilyen szigorú biztonsági előírások, már másfél évvel ezelőtt kijelölték a lezárt, engedélyköteles zónákat. A fegyveresek pedig a versenyzőkhöz hasonló szerves részei a nagy sporteseményeknek.
A szakember szerint nincs ok az aggodalomra, Szocsi jól felkészült. Olyannyira, hogy nem csupán az akkreditált résztvevőket ellenőrizték le, de a jegytulajdonosoknak is fényképes regisztrációt kell csinálni. Mellesleg a 2002-es Salt Lake City-i játékokon is addig példátlan intézkedéseket vezettek be az egy évvel korábbi szeptember 11-ei merénylet miatt.
Bevett gyakorlat, hogy a résztvevők számára a szervezők kötnek mindenre kiterjedő általános és balesetbiztosítást, ezen felül mi is szerződtünk az egyik hazai társasággal. A versenyzőink pedig a védett zónában lévő olimpiai faluban laknak majd.
A tesztverseny biztonságból jelesre vizsgázott
Ifjabb Gombos Károly biatlonista a tesztversenyen már megtapasztalta, mennyire komolyan veszik Szocsiban a biztonsági előírásokat.
– Mára minden olimpián számolnak a terrorfenyegetettséggel, de ha valahol, akkor az oroszoknál nem kell tartani támadástól – mondta Gombos. – Már tavaly, az előolimpián sem vették félvállról a biztonságot, a reptéren például rögtön elvették a sportfegyvereinket, és legalább tucatnyi ellenőrzésen ment át, mire újra hozzáfértünk. A szállodába azonban nem vihettük magunkkal, külön páncélszekrénybe zárták, és minden alkalommal iratokkal kellett bizonyítanunk, hogy a miénk, mielőtt a lőtéren a kezünkbe adták. Persze inkább ez a túlzónak tűnő procedúra, mint hogy valami gond legyen.
– Hallottam a merényletekről, de egyelőre nincs bennem félelem – árulta el Keszler Andrea rövid pályás gyorskorcsolyázó. – A helyi hatóságok láthatóan mindent megtesznek a résztvevők biztonsága érdekében. Még sosem indultam olyan versenyen, ahol ilyesféle veszély leselkedett volna ránk, nem tudom, a sportolók mennyit éreznek meg ebből.
