A dániai Eb-meccsek után Iváncsik Gergő videotelefonon beszélget Veszprémben élő családjával. Reméli, hogy sokszor, vagyis: a magyar válogatott továbbjut a csoportjából.
Megijedtünk, amikor decemberben Iváncsik hirtelen eltűnt a válogatott környékéről, de kiderült, elkérte magát a táborból, s otthon gyógyult tovább. Tudniillik egy bajnokin ráestek a lábára. Bár még vannak fájdalmai, kötelességének érzi, hogy pályára lépjen a ma kezdődő dániai Eb-n.
Mivel tizennegyedik éve válogatott, okkal kérdeztük, emlékszik-e hasonlóan nehéz sorsolásra, mint a mostani. – Valami hasonló volt a múltban, de akkor csoportelsőként mentünk tovább – nevet Gergő. – Az idei spanyol, izlandi, norvég trió feladja a leckét, de azért továbbjutunk a tizenkettő közé.
Iváncsik nem tart a világbajnoktól, állítja, a két gárda között annyi a különbség, hogy a spanyolok tíz éve játsszák ugyanazt a szisztémát, a magyarok ötletesebbek. Kérdésünkre, vajon mindent érdemes-e kiadniuk magukból azért, hogy megverjék a spanyolokat, diplomatikusan azt válaszolta, a szakvezetés tudja, miként lehet spórolni az erővel. Bár a csapatösszhang még nem tökéletes, olyan hibákat aligha követnek el, amint tették a gyöngyösi Provident-kupán a csehek és a lengyelek ellen.
Iváncsik bízik a továbblépésben, fel is készült a hosszú dániai tartózkodásra, vagyis: videotelefonon tartja a kapcsolatot veszprémben élő családjával. – Jó kezekben van a família, ötéves fiam, Máté lelkére kötöttem, vigyázzon az öcsikéjét váró, a huszonhetedik hétben lévő feleségemre, amíg Dániában leszek. A születendő kisfiú nevét illetően nincs egység, de majd csak közös nevezőre jutunk.
