Ambrus Tamás, a Fradi vízilabdázóinak szakosztályvezetője a harci tüzet hiányolta a játékosaiból, ezért felkérte a kajakvilágbajnok Beé Istvánt, hogy rázza fel a bajnokságban gyengélkedő csapatot.
Nincs kegyelem: fekvenyomás, súlyzózás, húzódzkodás, fekvőtámasz, medicinlabdázás. Az ötszörös világ- és Európa-bajnok kajakos, Beé István előbb bemutatja a gyakorlatsort, majd kiszabja a penzumot a Fradi pólósainak. Nem éppen habkönnyű ráhangolódás az esti vizes edzésre.
– Nem elég harcos a csapat, valahogy ki kell rángatni a társaságot a tespedtségből – ad magyarázatot Ambrus Tamás, miért is látta szükségét egy erőnléti edző alkalmazásának. – Úgy gondoltam, Beé Pista megfelelő erre a feladatra, akinek az eredményei ráadásul példaként lebeghetnek a játékosok szeme előtt. Lehet, hogy az első néhány alkalom után izomláza lesz a srácoknak, de nem baj, majd megszokják.
Beé, mint egy gondos személyi edző, mindenkire figyel a konditeremben, ha kell, biztat, ha arra van szükség, gyorsít a ritmuson. Egy csöppet sem tűnik fáradtnak, pedig reggeltől estig pörög, elvégre három munkahelyen kell megfelelnie. – Igazából a kajakra akartam koncentrálni, de csak az Újpest utánpótlásának edzéséből nem lehet megélni – mondja Beé. – Mellé jön az úszómesterség a Kondorosi úti uszodában, meg most a pólósok. Egyelőre tetszik ez a sokszínűség, igaz, szabadidőm nem marad, alig vagyok otthon.
Habár az erőnléte 42 esztendősen is felveszi a versenyt a huszonévesekével, a kajakozással végleg leszámolt. – A sárkányhajózás vagy a szeniorverseny nem vonz. Valójában egyetlen hiányérzetem maradt a sportpályafutásommal kapcsolatban, hogy nem sikerült olimpiai érmet szereznem. Londonba még nagyon ki akartam jutni, de miután nem jött össze, végleg elengedtem ezt az álmom.
