Ezt kívánjuk a magyar sportnak 2014-re

Dzsudzsák Balázsnak

Végre váljon már valóra az egyik „pletyka”, és a Dinamo Moszkva játékosát tényleg szerződtesse le valamelyik nívós futballbajnokság sztárcsapata – német, angol, spanyol vagy olasz, egyre megy –, amelynek mérkőzéseit, sőt BL-menetelését az átlag magyar szurkoló is hétről hétre nyomon követheti valamelyik hazánkban is fogható sportcsatornán.

Overdose-nak

Ha már patabetegsége miatt versenylóként nem tudott kiteljesedni, legalább fedezőménként adasson ez meg neki. A fedeztetési idény bő négy hónapja napi négy aktussal számolva mel­lesleg nemcsak tömény élvezetet ígér számára, hanem jól is kereshet vele – alkalmanként akár 9 millió forintot, ami jól jön majd a nyugdíjas­éveire…

Az NB I külföldi klubtulajdonosainak, edzőinek

Szemléletváltást. Mert jó-jó, hogy szükség van légiósokra, de azért az mégsem jelenthet megoldást, hogy hazai nevelésű játékos lassan már csak mutatóban tűnik fel a pályán. Nem beszélve szegény szurkolókról, akiknek egyre nehezebb a dolguk, hogy a sok kacifántos névre hangzatos rigmusokat találjanak ki.

Talmácsi Gábornak

Miután kora tavasszal túlesett az ötödik műtétén is – tavaly nyáron a Portugál Nagydíjon a felrobbanó blokk okozott neki szilánkos sípcsonttörést –, végre visszaülhessen a motorra. S ha lehet, ne a Superbike-, sokkal inkább a MotoGP-sorozatban.

Erdei Zsoltnak

Pályafutásához méltó befejezést. Ha már német klubja, az Universum csúnyán kitolt vele – a csődöt jelentő profiboksz-istálló a hírek szerint 200 milliót forintot nem fizetett ki Madárnak –, és az amerikai menedzsmentje sem használta ki a benne rejlő potenciált, legalább a búcsúmeccse legyen emlékezetes. Jegyzett ellenfél ellen, hazai közönség előtt, látványos boksszal.

Hosszú Katinkának

Egy nyugodt nyaralást valahol a Szahara közepén, egy medence nélküli szállodában, hogy még csak véletlenül se juthasson eszébe edző férjének, Shane Tusupnak, hogy egy kis laza tréninget levezényeljen neki.