Bátyja, Dani után Gyurta Gergely is reflektorfénybe került a dániai Eb-n szerzett aranyérmével. A Bors villámkérdéseiből kiderült, csak a medencében teljes a családi egyetértés.
Milyen a győzelem íze?
A legédesebb méz is keserű hozzá képest. Még mindig nem tudom elhinni, hogy Eb-t nyertem, ebből merítek erőt a folytatáshoz.
Az 1500 vagy a tízezer méteres táv a kedvence?
Az Eb-siker után egy kicsit az előbbi felé húz a szívem, de tízezren is nagyon komoly terveim vannak még. Mindjárt 2016-ban…
Testvéréről, Daniról köztudott, hogy Barcelona rajongó, ebben is követi a példáját?
Isten őrizz! Én Real Madrid-hívő vagyok, s ha nem is komolyan, de ezen azért összekapunk néha. Főleg amikor egyik edzőnk, Virth Balázs Messi-mezben jön az uszodába. Ronaldo a kedvencem, de úgy gondolom, idén Ribéry érdemelné meg az Aranylabdát.
Mi a helyzet Forma–1-gyel, ez ügyben szent a családi béke?
Hogy lenne? A bátyám a Ferrariért és Alonsóért szorít, míg én – talán rendmániás természetem miatt – a precíz német Mercedesnek és Lewis Hamiltonnak drukkolok.
Mit és hol tanul?
A Kommunikációs Főiskolára járok, de esküszöm, nem akarok újságíró lenni, az üzleti kommunikácó érdekel. Mellesleg alig értem haza Dániából, máris mehettem vizsgázni. Kár, hogy ott az uszodai érdemek keveset számítanak…
Igaz, hogy hízókúrára fogná a mestere, Széles Sándor?
Bármit – a sóskát és a spenótot kivéve – és bármennyit eszem, nem látszik rajtam. Hiába, sokat úszom…
