Szivósék lemosták a Szolnokot

Ha nem a Magyar Kupa négyes döntőjére adták volna át az új városi uszodát, akár még azt a kijelentést is megkockáztathatnánk, hogy pofozza az élet a szolnoki vízilabda-csapatot.

A nagy dolgokra hívatott – és anyagilag biztos lábakon álló – csapat néhány napja peches körülmények között búcsúzott el a Bajnokok Ligája további küzdelmeitől, és joggal számíthatott arra, hogy hazai pályán revánsot vesz a MK-címvédő Szegeden a tavalyi fináléban elszenvedett vereségért.

Talán csak azzal nem számoltak Vámos Mártonék, hogy időközben egy olyan kapus klasszissal erősített a Szeged, mint a világbajnokságon – is – parádézó Nagy Viktor. Az angyalföldről érkezett pólós barcelonai formában védett, és csapattársai is önfeláldozóan blokkolták a hazaiak próbálkozásait.

A Szeged az első negyedben az 5–1-es vezetéssel ösztönözte nagyobb aktivitásra a szombati uszodaavatástól kissé elkényelmesedett hazaiakat. Hiába, mert Szivós Márton és Kiss Csaba lövései a hálóban kötöttek ki. Decker Attila, a szolnokiak kapusa pedig az idő előrehaladtával egyre szomorúbban konstatálta a túloldalon játszó bátyja, Ádám és csapattársai örömét, hiszen a félidőben már 7-2 volt az állás.

A hajrában nem sokat változott a játék, legfeljebb annyiban, hogy Decker Attilát a helyettese váltotta a kapuban. A vége 9–5 lett, s ezzel harmadszor nyert kupát a Szeged.

– A pólót gólra játsszák, amatőr hibákat vétettünk, gratulálok az ellenfélnek, esélyünk sem volt – mondta Kovács István, a szolnokiak mestere.

– Ezt a győzelmet nem kell magyarázni – mondta boldogan Vincze Balázs, a szegediek mestere.