Hirtelen került árnyékból a fényre két kapus, akik sokáig vártak az áttörésre: a vízilabdázókkal világbajnokságot nyert Nagy Viktor és a szegedi kézilabdázók kapusa, Mikler Roland.
Párhuzamosan futott Mikler Roland és Nagy Viktor pályafutása. Nem csupán azért, mert a frissiben vb-aranyérmet nyert pólós is Szegedre igazolt, de a kézilabdázó is sokáig csak másodhegedűsként szerepelt.
– Most, hogy belegondolok, van benne némi igazság – mondta Nagy Viktor, aki szívesen válaszolt a Bors kérdéseire, pedig már kora reggel több tucatnyian hívták. – Roland is meccsről meccsre parádézott a Pick-Szeged kapujában, ám a válogatottban csak mostanában bontakozott ki igazán.
A vb legjobb kapusának választott Nagy Viktor is lázba hozta védéseivel az angyalföldi szurkolókat, nem véletlen, hogy már 2007-ben válogatott lett, de az igazi áttörés Barcelonáig váratott magára. Annak ellenére, hogy 2009-es sanghaji vb-n már övé volt az 1-es számú sapka, nem érezte a feltétlen bizalmat.
– Talán nem hangzik szerénytelenségnek, hogy a Vasasban is voltak nagy meccseim, de a kiugrás sokáig nem jött össze a válogatottban – állapította meg Viktor. – Ám most már a vb-rajt előtt kijelentettem a többieknek, hogy a torna legjobb kapusa akarok lenni, mert akkor miénk lesz az arany. A csapat, a vezetők, különösen Benedek Tibor és Gergely István töretlen bizalma szárnyakat adott, s az sem szegte kedvem, hogy tavasszal sérült voltam és gyengén játszottam a Világkupán. Tudtam, hogy egyszer eljön majd az én időm.
Mikler Roland tehetségéhez sem férhetett kétség, ezt már a Dunaújvárosban is bizonyította, majd Szegeden végleg kiteljesedhetett.
Fazekas Nándor klasszisával azonban nehezen vehette fel a versenyt, s mint a Borsnak korábban elárulta, már az is megfordult a fejében, hogy lemondja a válogatottságot, de Fazekas előbb mondott le a címeres mezről. Mikler ezután a horvátok elleni Eb-selejtezőben máig emlékezetes produkcióval járult hozzá a sikerhez. Csakúgy, mint a kollégája, Nagy Viktor a barcelonai döntőben…
Bekérte magát a kapuba
Már gyerekkorában is csak a lehetőségre várt Nagy Viktor. A sportág szurkolóinak szerencséjére nem kellett hosszú évekig böjtölnie az úszóktól érkező pólósnak, aki eleinte a mezőnyben játszott. Ha játszott, mert rendre a kispadot koptatta, ám egyik serdülő meccsen megsérült a kapus, s Viktor bekéredzkedett a helyére.
– Ez volt életem egyik meghatározó és legjobb döntése – mondta Viktor, mintha már akkor tudta volna, hogy mire viszi majd a kapuban.
