Szilárdi Katalin egészségét megrendítik a gondok, amelyekkel naponta szembesül klubjánál. Reménytelennek érzi a helyzetet.
Szilárdi Katalin százhúsz gyerekért érez felelősséget, ennyi versenyző kajakozik az Építőknél, de az edzőnő – aki nem mellékesen az olimpiai bajnok Dombi Rudolf trénere – nem lát kiutat a reménytelen helyzetből.
– Teljes mértékben megértettem, hogy Rudi páros partnere, Kökény Roland idén nem engem választott edzőjének, hanem azt a Kiss Istvánt, aki
a Honvédnál dolgozik – kezdett bele mondandójába Szilárdi Katalin. – Itt, az Építőknél ugyanis borzasztóak a körülmények, Roland pedig, közel a negyvenhez, már nem tudja vállalni, hogy fűtetlen, romos, lepattant telepen edz. Kapcsolatunk továbbra is jó, ha együtt akarunk edzeni, a szövetségi Gubacsi hídnál lévő létesítményben tartjuk a közös tréningeket, mi heti háromszor amúgy is ott edzünk.
Kökény döntését tehát nem kérdőjelezi meg az edzőnő, az viszont mindenképpen elkeseríti, hogy a klub helyzete egyre reménytelenebb. Kapnak ugyan támogatást – az önkormányzattól 400 ezer forintot, a szövetségtől pár milliót –, és van tagdíjbevétel, de ez szinte semmire sem elég.
– Százhúz gyerekem és öt edzőm van, a fizetések, a járulékok, a motorcsónakok vizsgáztatása, a part- és a mederhasználati díj, a tanmedence bérleti díja és az ezeken felüli rengeteg kiadás felemészt minket – folytatja a tréner. – Már az egészségem is veszélyben van, a gyomromra és a szívemre ment a feszültség, ezért lemondtam az ügyvezető elnöki posztról. A szövetségen keresztül érkező műhelytámogatás kevesebb, mint amit tavaly a MOB adott, pedig azóta Dombi Rudi olimpiát nyert, három lehetséges szponzor is becsapott minket, jelenleg nem tudom, hogyan tovább.
