Ambros Martín saját bevallása szerint nem nagyon ismerte Magyarországot. A Győri Audi ETO-val kötött szerződés aláírása előtt jóformán csak a Dunáról és a pálinkáról hallott. Pedig – az Itxako edzőjeként – már járt Győrött, de a sportcsarnokon és a szállodán kívül nem sokat látott. Az itt töltött egy év során azonban már körül tudott nézni, járt Budapesten, Tatán és a Balatonon.
– Figyelmeztettek, hogy nehéz nyelv a magyar, sokat kell még tanulnom, de lassanként már elboldogulok az edzéseken – mesélte a spanyol mester, és azt is elmondta, hogy meglepte az itt élők kedvessége és ragaszkodása, a szurkolók csapat iránti elkötelezettsége. – Csak a korai ebéd- és vacsoraidőt nem tudom megszokni. Otthon három óra előtt nem ülünk asztalhoz, illetve a tizenegy órai vacsora a normális.
Ambrost egyébként minden érdekli, itt élő honfitársaival rendszeresen nézi a spanyol focimeccseket, de szívesen jár színházba, operába, csak a meglehetősen sűrű kézilabdás programja miatt ritkán nyílik lehetősége az effajta kikapcsolódásra.
– Egyedül a tenger hiányzik, imádok szörfözni, búvárkodni, de ennek csak a szabadságom idején hódolhatok – folytatta az edző, aki jó spanyolhoz híven focizni is szokott, még a kézis lányokkal is, csak az a baj, hogy rendszerint a vesztes csapatban. – Úgy látszik, már öregszem...
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.