Szegényebbek lettünk egy álommal, de legalább nem kell a kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntője miatt tovább izgulnunk. A Veszprém nem tudta ledolgozni egy gólos hátrányát, a Kiel 29-28-ra győzött.
Kovács István profi bokszmeccseit kísérte annak idején ilyen érdeklődés. Felsőbb körökben szinte nem is számított embernek az, akinek nem volt jegye a csatáira, mostanában pedig az MKB Veszprém mérkőzéseire illik járni.
Főleg a legfontosabbra, a Kiel elleni Bajnokok Ligája negyeddöntő visszavágójára. Nem mintha nem érdemelné meg a csapat a kitüntetett figyelmet, hiszen óriási lehetőség kapujába érkezett azzal, hogy itthon csak egy gólost hátrányt kellett – volna – ledolgoznia.
Sajnos a kézilabda ügyben kibontakozott teljes nemzeti egység és egyetértés sem segített. Hiába foglalt helyet a nép egyszerű gyermekei között a harmadik sorban Áder János köztársasági elnök, vagy a VIP páholyban Stumpf István alkotmánybíró, Frenreisz Károly vagy a BL-döntőbe jutott győri kézis lányok, a Kiel ellen ez még túl kevés volt.
A németek – vagyis a nemzetközi csapat – vérprofin tették a dolgukat, ha kellett időt húztak vagy színészkedtek a játékosai. Az ex-veszprémi Marko Vujin például – amellett, hogy jól játszott – Oscar-díjat érdemelt volna egyik-másik sérülést mímelő alakítása után.
Pedig ezúttal is a Veszprém kezében volt a meccs, legalábbis a második félidő közepéig. Pontosan 16:25-öt mutatott az óra, amikor a találkozó során először jutottak vezetéshez a vendégek. S nem is nagyon adták ki a kezükből, hiába kezdtek a szurkolók fergeteges buzdításba, ez már nem sokat ért a rutinos kieliekkel szemben.
Míg mi sokszor túl korán lődöztük el a labdákat – amiből gyors góllal végződő kontrák születtek – ők megfontoltan, taktikusan játszottak, és megérdemelten jutottak a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe. Most sajnálhatjuk csak igazán, hogy az első meccsen hatgólos előnyt herdáltunk el.
Talán majd jövőre...
