Fülöp otthonra lelt Görögországban

Beszélt már Lencsével?

Egyszer, telefonon. De régebben találkoztunk már néhányszor – felelte Fülöp Márton. – Örülök, hogy lesz egy magyar csapattársam, no nem mintha olyan nagy gondjaim lennének a nyelvvel.

Hogyan tud beszélni a csapattársaival? Ha jól tudom, angolul és franciául ­egy­aránt jól beszél.

Az idegenlégiósokkal angolul folyik a társalgás, ezért többnyire velük barátkozom.

És a helyiekkel?

Nincsenek túl jó barátságban az idegen nyelvekkel, éppen ezért vagyok közelebbi kapcsolatban a légiósokkal.

És ön hogy áll a göröggel?

Alapszavak már mennek, a pályán megértetem magam, kezdek belejönni.

A bajnokságban jelenleg a második helyen állnak. Mik a csapat tervei?

Az elsődleges cél a rájátszásba jutás. Bár az éllovas Olympiakosz előnye alighanem behozhatatlan, a második pozícióban a saját kezünkben van a sorsunk.

Nem hiányzik Magyarország?

Szerencsére nagyon rugalmasak a vezetőink, így minden hónapban egyszer haza tudok utazni. Karácsonykor hosszabb időt tölthettem el odahaza.

A válogatottbeli szereplés enyhíthetné a honvágyát?

Három kiváló formában lévő kapus van most a keretben. Mindig vágyom arra, hogy a nemzeti csapatban is számításba vegyenek, de megértem a kapitány döntését.

Nem vágyik nevesebb klubba?

Nem gondolkozom azon, hogy továbbállhatnék máshova, elégedett vagyok.

Úgy tűnik, jól érzi magát ott délen.

Tizenhat fok van, és hét ágra süt a nap. Mi bajom lehetne?