Djokovics: lehetetlen küldetés teljesítve

Ezúttal nem sírt a vesztes, pedig Andy Murray 2010-ben igencsak itatta az egereket, amikor Roger Federer három sima játszmában elintézte a feltörekvő tehetségnek tartott skót teniszezőt.

Mentségére szóljon, a melbourne-i pódiumon már olyan férfiak is elérzékenyültek, mint a svájci csillag. Pedig Murray ezúttal szinte már esélyesként lépett pályára, a US Openen aratott ­tavalyi sikere óta valósággal szárnyakat kapott, és igencsak meggyőzően játszott az auszt­rá­liai Grand Slam-tornán is.

De csak a fináléig. Habár az első játszmát rövidítésben hozta – korábbi két döntőjében egy szettet sem nyert –, a folytatás már a szerb játékosnak sikerült jobban.

Djokovics nem ismert lehetetlent, időnként vetődve, a levegőben úszva adta vissza a labdát, és 6:7, 7:6, 6:3, 6:2-re győzött. Negyedszer is. Nem csoda, hogy a hasonló ausztráliai statisztikával büszkélkedő Andre Agassitól vehette át a trófeát.

– Hálás vagyok Andynek, hogy megdicsérte a mögöttem álló csapatot – tett bizonyságot gentleman mivoltáról győzelmi beszédében Djokovics.

– Csodálatos érzés ezen a tornán negyedszer is győzni.

Mellesleg a szerb játékos kb. félmilliárd forintnyi összeggel is gazdagodott, s mivel Monte-Carlo a hivatalos lakhelye, aligha kell tartania a komoly adóelvonástól.