Sima kétgólos vereséget szenvedett a magyar labdarúgó válogatott attól a Norvégiától, amelyet legutóbb 1981-ben sikerült legyőznünk. Nem is annyira a vereség volt bosszantó, sokkal inkább a kritikán aluli játék.
A mérkőzés előtti hazai nyilatkozatok a magyarok régi vágyát – jelesül Norvégia legyőzését – öntötték formába. Az Egervári-éra korábbi eredményei alapján nem is tűnt annyira kivitelezhetetlennek az álom megvalósítása, annál is inkább, mert a skandináv edző ezúttal nem a legjobb erőit vonultatta fel a magyar kapu bevételére. Szóval nem tűnt nehéz feladatnak 1981 után újra elpáholni Norvégiát egy barátságos kilencven perc keretében. Az olajos heringen edződött vendégek azonban nem bizonyultak méltó partnernek ehhez, folyton keménykedtek, a védőik folyvást megakasztották a támadásainkat.
Azaz még ennyit sem kellett tenniük, mert a kezdő sípszó elhangzása után kiderült, hogy nem kell annyira komolyan venni a győzelmi fogadalmakat. Vajmi kevés futballra emlékeztető mozzanat volt a pályán, ami óvatlanul mégis becsúszott, az is a norvég csapat jóvoltából történt. Juhász Rolandék egész egyszerűen képtelenek voltak kétszer egymás után jó helyre passzolni, tervszerűséget, elszántságot nyomokban sem lehetett felfedezni a mieink labdázgatása közben.
Távoli átadások esetében be-becsúszhat némi pontatlanság, de hogy lehet három méterről saját ember helyett az ellenfélhez passzolni? Rune Jarstein, a vendégek kapusa akár be is mehetett volna az öltözőbe melegedni, annyira nem volt dolga a magyar lövések hárításával.
Törvényszerű volt, hogy vezetést szerez az ellenfél: a 41.percben Braaten „beszenvedte” a labdát Nielsenhez, aki Korcsmár mellől lőtt a hálóba, 0-1. A gól sem ébresztette fel igazán a csapatot, csak Király kapus bravúrjai, és a norvég csatárok ügyetlensége óvott meg az előny növekedésétől. Nem csoda, hogy a 60. perc után le is cserélte a fél csapatot Egervári Sándor szövetségi kapitány, ami hozott némi pezsgést a játékunkba.
S amikor már-már elhittük, hogy van némi keresnivalónk ezen a meccsen, jött a hidegzuhany, az újabb norvég gól: Mohammed Abdellaoue - aki mellesleg Huszti Szabolcs klubtársa a Hannoverben - három védő között Guzmics lába között 15 méterről a bevágta a második norvég gólt, 0–2. Ezért a meccsért kár volt pénzt kidobni, sokkal jobban jártak azok, akik tévén nézték a mieink vergődését. Ők legalább csatornát válthattak, de a Puskás Ferenc Stadion 15 ezernyi szurkolója újra ráfizetett Norvégiára.
