Fernando Alonso már harmadszor tapasztalta meg, milyen a hajrában elveszíteni a világbajnoki címet. A spanyol azonban már előre néz, reméli, a Ferrari jövőre sokkal gyorsabb lesz.
Fernando igazi harcos. Ahelyett, hogy keseregne a Sao Paulóban elvesztett összetett győzelem miatt, inkább erőt merít a tapasztalatokból.
– Büszke vagyok rá, hogy az utolsó pillanatig harcban voltunk a világbajnokságért egy olyan autóval, ami messze nem a legjobb a mezőnyben. Talán karrierem eddigi legjobb idényét futottam – összegzett Alonso, akitől a futam után a Ferrari vezetői elnézést kértek, hogy túl lassú autót adtak alá.
A kétszeres világelsőn tényleg nem múlott semmi, hiszen mindössze két futamot nem fejezett be, ráadásul Spában és Szuzukában is a rajt utáni ütközés vétlen áldozatává vált.
– Vannak helyzetek, amik ellen nincs mit tenni, ilyen volt az idei két balesetem. Remélem, a jövőben több szerencsém lesz, és sokkal gyorsabb autót kapok.
Alonso tehát nem kárhoztatja a sorsot, pedig lenne rá oka, hiszen kis mázlival akár már ötszörös bajnok is lehetne.
Az első pofon még 2007-ben érte, amikor a Renault-tól a McLarenhez szerződött. A wokingi gárda ugyanis ígéretével ellentétben nem kezelte első számú pilótaként a spanyolt, így újonc csapattársával, Lewis Hamiltonnal addig harcoltak, míg nevető harmadikként végül a ferraris Kimi Räikkönen lett a világbajnok. A finn mindössze egyetlen ponttal előzte meg az acsarkodó feleket. Nem csoda, hogy Alonso ezek után azonnal lelépett az istállótól.
A Ferrarihoz szerződve (2010) aztán megint közel került a trófeához. Az idényzáró Abudzabi Nagydíjra éllovasként érkezett, azzal a tudattal, hogy az ötödik hely is elég neki. Pechjére a Ferrari rossz boksztaktikát választott, így beszorult Vitalij Petrov mögé a hetedik helyre. Ez az eset – vagyis hogy egy lassabb autó is eldöntheti a vb sorsát (akkor épp Vettel javára) – egyébként a Nemzetközi Automobil Szövetség vezetőit annyira felbőszítette, hogy gyorsan kitalálták a nyitható hátsó szárnyat (DRS), ami megkönnyítette az előzéseket.
Alonsónak tehát volt ideje megedződni, talán ennek köszönhető, hogy meglepően higgadtan fogadta az újabb – három ponton múló – vereséget.
