Női vízilabda: bronz helyett könnyek

Rosszul kezdték a magyarok az ausztrálok elleni meccset a harmadik helyért, s még rosszabbul folytatták. A második negyed végére három gólos hátrányba kerültünk, ráadásul Tóth Ildikót is elvesztettük, három súlyos hiba után kipontozódott.

Amikor azonban Bolonyai helyett Gangl állt a kapuba, valami megváltozott, stabilabb lett a védekezésünk, s elől is magukra találtak. Sajnos néha a szerencse nem volt velünk, a negyedik negyed elején például Keszthelyi kezéről a saját kapunkba hullott a labda – szerencse, hogy a pólóban ismeretlen az öngól fogalma. Nyolcvannégy másodperccel a vég előtt újra feljöttünk egyre (végre mi lőttünk egy szerencsés gólt, a lövés a kapufáról az amerikai kapus fejére pattant, onnan meg a gólvonalon túlra), sőt az utolsó percben újra az egyenlítésért támadhattunk. Ám az emberelőny kimaradt, de az ausztrál kapus a segítségünkre sietett, elvesztette a labdát az utolsó pillanatban, s Antal Dóra az üres kapuba csavart. Sajnos a 2x3 perces rájátszásban nem tudtunk élnie a lehetőségeinkkel, a vége így vereség lett,s a bronz helyett csak a sírás maradt a lányoknak.

Női vízilabda, mérkőzés a 3. helyért
Ausztrália–Magyarország 13-11 (2-1, 5-3, 3-4, 1-3, 1-0, 1-0) – hosszabbítás után