Életben maradtak Iváncsikék

Túlzás nélkül állítható, hogy az „életéért” játszott Mocsai Lajos együttese, a halálcsoportnak nevezett B jelű hatosban ugyanis egyetlen továbbjutásra vágyó válogatott sem engedheti meg magának, hogy kikapjon Dél-Koreától. Ehhez képest Császár Gáborék csaknem ötven percig úgy játszottak, hogy abban nem volt sok köszönet: vezetett is a fürge kézisek alkotta ázsiai rivális.

Bár a londoni Copper Box arénát megtöltő nyolcezer néző közt rengeteg honfitársunk szurkolt, ezúttal nem csendült fel a „mi vagyunk a legnagyobbak!” rigmus, ami egyébként tökéletesen helytálló lenne, hiszen a mieink 195 centis átlagmagassága csúcs a londoni mezőnyben.

Ha a fergeteges játék el is maradt, a győzelem (22-19) nagy nehezen összejött, s ez Nagy szerint elsősorban annak tudható be, hogy a második félidőben sikerült nagyobb sebességre kapcsolni. – Lényegesen többet mozogtunk, mint korábban, és saját fegyverükkel győztük le az ázsiaiakat – magyarázta a Barcelona jobbátlövője.

Császár, a hidegvérű karmester nem aggódik, ahogy fogalmazott, valójában a legjobb nyolc közt kezdődik az olimpia. Ez persze egyelőre csak óhaj, mindenesetre aligha van olyan magyar drukker, aki rossz néven veszi, hogy az irányító már ott látja a mieinket. Nagy lépést jelentene a negyeddöntő felé, ha Mocsai Lajos fejébôl valóban kipattanna az isteni szikra, ami elősegíti a horvátok legyőzését. Jó hír, hogy Mikler Roland kapus biztos a kapitányi fortélyban…