A hétszeres magyar Európa-bajnoknő Tóth, valamint kínai, német és orosz csapattársai igazi sztárok, kőkemény profik. Főnökük meg egy színtiszta amatőr. Játékosként is az volt.
– Ötéves korom óta vagyok a klubnál, annak idején a harmad- és negyedosztályban játszottam, később pedig segédedző lettem ugyanitt – meséli a Bors érdeklődésére a 34 éves szakember. – Aztán 2007-ben, amikor az előző edző Norvégiába szerződött, felajánlották nekem, hogy vezessem a csapatot, s a 2008-ban kezdődő idény óta én vagyok a tréner.
Tudni kell, Leicher úgy vállalta el a munkát, hogy megegyezett a klubvezetőséggel abban: amit rá költenének, azt fordítsák inkább a csapat megerősítésére. Ő a legnagyobb sikerek után sem kap egyetlen cent prémiumot sem. – Nem akarok szerénytelen lenni, de amióta én vagyok a főnök, mind az öt német bajnokságot mi nyertük, kétszer a BL-döntőbe is eljutottunk. Nekem nagy megtiszteltetés, hogy ilyen játékosokat irányíthatok. Azt meg, hogy ingyen teszem, természetesnek tartom, hűséges vagyok a klubomhoz.
Persze Leicher azért engedheti meg magának a nagyvonalúságot, mert van civil foglalkozása is. Igaz, kéményseprőként Németországban sem lehet túl nagy lábon élni. – Tizenöt éves koromban választottam ezt a szakmát, és sokaknak talán hihetetlen, de nem bántam meg. Egyébként itt Németországban is hisznek a kéményseprők erejében, Kriszta szokta is nekem mondani, Dennis, te vagy a szerencsemalacunk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.