Dzsudzsák Balázs egy éve lett moszkvai lakos, s lassan belakja az orosz fővárost. Azt mondja: nagyon jó hely, csak irtózatosan drága.
Már akkor is fővárosi lakos volt, amikor a dagesztáni Anzsi Mahacskala játékosa volt, most meg, a Dinamo futballistájaként ez természetes. Balázsnak a klubja a moszkvai belvárosban, az Arbatnál bérel egy százötven négyzetméteres lakást.
– Három vendégszobám van, így ha valaki meglátogat, annak nem kell szállodára költeni – magyarázza a válogatott futballista.
– Úgy három-négy hetente vannak vendégeim, jött már a menedzserem, Vörösbaranyi József, meg több barátom is. Sajnos, a szüleimnek még nem volt lehetőségük, a mamám tanárnő, nem tud könnyen elszabadulni. Dzsudzsák nagyon megszerette Moszkvát, élvezi a tágas tereket, csodálja a szép épületeket.
– Én, aki soha nem voltam egy nagy városnéző, most sokat bolyongok, ha meglátogat valaki, akkor neki is megmutogatom a legfőbb nevezetességeket. Mesélik, hogy korábban nem volt ez ilyen klassz hely. Amikor például megnézte egy meccsemet a kapitány, Egervári Sanyi bácsi, s véletlenül betévedt a híres bevásárlóközpontba, a GUM-ba, nem akart hinni a szemének. Amikor régen Moszkvában járt, itt csak szamovárt, Rakéta porszívót és Junoszty tévét lehetett kapni, most meg tiszta Amerika…
Szóval minden szép és jó, Balázsnak semmire sem lehet panasza. Legfeljebb az árakra, de hát, valljuk be, az ő fizetése mellett ez sem nagyon számít.
– Tudom, hogy nem szabadna, de azért csak átszámítom az árakat. Sokkolóak. A kávézóban vagy a szupermarketben nem lehet megúszni a fizetést, de úgy vagyok vele, ha egy nadrág itthon harmad annyiba kerül, mint odakint, akkor inkább akkor vásárolok, amikor hazautazom. Érthető, nem?
