A rugalmassági megoldások jelenthetik a megoldást a magas és ingadozó energiaárakra

Az energiaválságot követően ugyan mérséklődtek az energiapiaci árak, ám a krízis előtti szintekhez képest továbbra is magasabb árszinten stabilizálódtak. 

Ez a trend jól tetten érhető a földgáz és a villamos energia határidős termékeinek árazásában. Ezzel szemben a másnapi zsinórárak, valamint a szén-dioxid-kvóták jegyzése esetében a normalizálódás jelei jóval visszafogottabban mutatkoznak meg. Ez különösen szembetűnő a karbonkvóta esetében, melynek következő évi futures árai 2024 nagy részében és 2025 első hónapjaiban 100-150%-kal haladták meg az európai energiaválság előtti időszakban jellemző árfolyamot. 

A villamosenergia és a földgáz historikus magyarországi fogyasztási adatai nem látszanak alátámasztani a magasabb energiaárakat, ugyanis mindkettő érdemben csökkent az elmúlt években. A teljes bruttó hazai villamosenergia-felhasználás (háztartási méretű és saját célra termelő kiserőművek nélkül) 2024-ben 4,7%-kal, míg az ország földgázfogyasztása 24,3%-kal maradt el a 2021-es mennyiségektől, azzal együtt, hogy tavaly mindkettő tekintetében enyhe növekedés történt.

A következő időszakban felgyorsulhat a hazai villamosenergia-kereslet bővülése, és a növekedési ráta felülmúlhatja a korábbi várakozásokat, így a tavalyi 44,7 terawattóráról (TWh) hozzávetőleg 61 TWh-ra bővülhet 2035-ig a Nemzeti Energia és Klíma Terv (NEKT) szerint. A földgázfelhasználás a 2024-es 8,4 milliárd köbméterről 8,5-9 milliárd köbméterre emelkedhet a 2030-as évtized közepéig, annak ellenére, hogy a lakossági fogyasztásban a NEKT 31%-os csökkenést valószínűsít 2019 és 2030 között.

A földgáz szerepének várható növekedése összefügg az időjárásfüggő megújuló energiaforrások további térnyerésével. A magyarországi naperőművek beépített teljesítőképessége a jelenlegi megközelítőleg 7,9 gigawattól (GW) mintegy 12 GW-ra, míg a szélerőmű kapacitás 0,33 GW-ról 1 GW-ra emelkedhet 2030-ig, így a megújulók aránya 30%-ra nőhet a bruttó végsőenergia-felhasználásban.

A megújulók előretörése jelentős részben hozzájárul ahhoz is, hogy az azonnali villamosenergia-piacon az energiakrízist követően is jókora áringadozások figyelhetőek meg. Az árvolatilitás tartósan magas szinten való rögzülését jól mutatja, hogy a HUPX spot piacán továbbra is 80% feletti azon napok aránya, amikor a napon belüli áringadozás mértéke nagyobb, mint 50 euró.

Szintén az időjárásfüggő források terjedésének hatására mind gyakrabban alakulnak ki nagyon alacsony és negatív árampiaci árak is. A HUPX másnapi piacán 2024-ben is jelentősen nőtt az olyan órák száma, amelyekben az ár nem érte el az 5 euró/megawattórát (MWh) sem.

Az áringadozás és a szélsőségesen alacsony, illetve magas árak kialakulása abból ered, hogy a napenergia-termelés napon belüli alakulása nem illeszkedik a villamosenergia-kereslethez. Ennek következtében a rövid távú rugalmassági megoldások iránti igény termelői, fogyasztói és rendszerszinten is erősödik.

Ilyen elérhető megoldás a fogyasztó együttműködését feltételező úgynevezett keresletoldali szabályozás, míg kínálati oldalon az akkumulátoros energiatárolás, a kombinált ciklusú gázturbinás erőművek (CCGT) és az európai-villamosenergia-rendszerösszeköttetések révén a nemzetközi villamosenergia-kereskedelem szerepe. A jelentős energiafogyasztó vállalatok - az energiahatékonyság növelésén túl - számottevő költségmegtakarítást érhetnek el a keresletoldali szabályozásban (vagy fogyasztóoldali válaszban) való részvétellel, illetve a mérőóra mögötti energiamenedzselés fejlesztésével, ráadásul ez nagyban elősegíti az energiarendszer stabilitását, az ellátásbiztonság fenntartását is.

Mindemellett a földgáztüzelésű erőművek továbbra is központi szerepet játszanak a rövidebb és hosszabb távú rugalmasság biztosításában is. A napenergia-termelés növekedése miatt azonban a gázerőművek egyre inkább csak a reggeli és esti órákban, illetve a rendszer kiegyensúlyozását szolgáló szabályozási piacokon tudják eladni az általuk termelt villamos energiát, ami felfelé mutató hatást gyakorol az áramárakra. A fogyasztási csúcsok idején kialakuló szélsőségesen magas árakhoz az is hozzájárul, hogy a gázerőművek kihasználtsága – a naperőművek kiszorító hatása miatt – csökken, így fajlagos energiatermelési költségük emelkedik. Ezt a magas költségszintet jellemzően a csúcsidőszakokban tapasztalható kiugró árak révén próbálják fedezni – nem beszélve arról, hogy a gáz- és szén-dioxid-kvótaárak továbbra is jóval meghaladják a válság előtti szinteket.

Az elmúlt években – és részben még napjainkban is – tapasztalható szélsőséges ármozgások és piaci reakciók nem kizárólag a magyar energiapiac sajátosságai, ugyanakkor regionálisan is jól érzékelhető különbségek mutatkoznak. A fundamentumokhoz való alkalmazkodás eltérő mintázata például jól tetten érhető a holland TTF és a közép-európai CEEGEX gáztőzsdék árképzési mechanizmusában. Míg korábban jellemzően a CEEGEX jegyzései voltak magasabbak, 2024-ben a TTF ára tartósan a közép-európai szint fölé került. Bár 2025-re a helyzet részben normalizálódott, a két régió közötti árkülönbségek továbbra is jelentős kilengéseket mutatnak.

A földgázpiaci helyzet alakulását számos tényező befolyásolhatja, így az európai gazdasági helyreállás, az ipari teljesítmény növekedése, a geopolitikai kihívások, az időjárási kilengések és bizonytalanságok, a szén-dioxid- és áramárak alakulása, a cseppfolyósított földgáz (LNG) globális piacának ármeghatározó szerepe is.

A fenti tényezők hatására az elmúlt években az az energiaválság előtti alapvetés is megingott, mely szerint a gázpiaci árak a fűtési igény miatt télen hagyományosan nagyobbak, mint nyáron. Ez a gáztárolók nyári feltöltésének racionalitását is bizonytalanná tette energiakereskedői szempontból. Az idei év elején ugyan e tekintetben is történt némi korrekció, de a tárolási kötelezettségek és egyéb szabályozási irányok, valamint a geopolitikai viszonyok és az LNG-piaci kilátások alakulása továbbra is érzékenyen érintheti a piacokat.