Népsport: Istennők voltak, interjú Valkai Ágnessel

Népsport: Istennők voltak, interjú Valkai Ágnessel

sportolók
PUBLIKÁLÁS: 2019. november 20. 11:00
Bár ma is vízbe csábítják, Valkai Ágnes már csak szurkolója a vízilabdának, ám szívesen idézi fel legnagyobb élményeit, például, amikor szinte hazai pályán nyertek világbajnokságot – Kanadában.
Bors

Nemrég a januári hazai Európa-bajnokság sorsolásán segédkezett. Jó volt visszatérni a sportágba?

Abszolút, hiszen megtiszteltetés volt részt venni az eseményen, másrészt viszont kicsit furcsán éreztem magam, hogy a másik oldalról éltem meg. Szó szerint az asztal másik oldalán álltam. Korábbi csapattársaim néhányan még aktív játékosként várták a sorsolást, beszéltem is velük, például Keszthelyi Ritával. Öregnek éreztem magam, hiszen mégiscsak jó néhány éve abbahagytam az élsportot, harmincnyolc évesen, kétgyermekes anyukaként élek, míg a válogatottban nagyjából tizennyolc és harmincegy közötti játékosok szerepelnek.

Népsport

Népsport magazin kéthetente szerdán a Borsban - keresse az újságárusnál!

Olvasson kényelmesen: fizessen elő a Borsra!

Lenne miről mesélnie nekik, tizennyolc éve éppen Budapesten győztek.

Abban a szerencsés helyzetben volt részem, hogy ugyan fiatalon játszottam itthon, de már egészen hamar bekerültem a válogatottba,
így nem volt ismeretlen a közeg, a hangulat. Nem sokkal az Európa-bajnokság előtt történt edzőváltás, Tóth Gyula után érkezett Faragó
Tamás, elgondolásaival, az új felfogással és mentalitással friss lendületet hozott. Ennek a pozitív hatása már a közös munka kezdetén, így az Európa-bajnokságon is megmutatkozott.

Mi jut eszébe az aranyérmet hozó tornáról?

Nagyon felkészült a csapat, és egyáltalán nem nyomott minket a hazai pálya. Először hátul, eldugva, a harminchárom méteres medencében
játszottunk a Margitszigeten, aztán ahogyan haladtunk előre, és vívtuk az egyre fontosabb és fontosabb meccseket, előrekerültünk a nagymedencébe. Ráadásul a fiúk nem jutottak döntőbe, így mi maradtunk az egyetlen esély az aranyszerzésre. Óriási, hogy tagja
lehettem annak a csapatnak, úgy érzem, hogy a szakág és személy szerint én is annak a diadalnak köszönhetem az ismertséget.

Megismerték az utcán? Önre köszöntek a boltban?

Aktív játékosként erre is volt példa. Mi akkor még tömegközlekedéssel
utaztunk, sokszor a buszon is odafordultak hozzánk, autogramot kértek. Az emberek ismerték a női vízilabdát, tudták, hogy létezik, de igazán a budapesti Európa-bajnokság után lettünk híresek.

A teljes cikket keresse a Népsport magazinban!

Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.