Danny Blue:„Többé nem hagyom, hogy bárki is hazudjon nekem”

PUBLIKÁLÁS: 2026. május 18. 20:30

Eddig ő fürkészte mások gondolatait, most viszont fordult a kocka. Magyarország világhírű mentalistája, Danny Blue elmesélte, hogyan lett a gyerekkori különcségéből nemzetközi karrier, amivel ma már a legnagyobb sztárokat is lenyűgözi.

N. V.

A szerző cikkei

Danny Blue mentalistaként meghódította a hazai színpadokat, de vajon ki rejtőzik a titokzatos mosoly mögött? Mindannyian láttuk már a megdöbbentő trükkjeit a képernyőn, most pedig a hot! magazinnak engedett mélyebb betekintést a mindennapjaiba.

Danny Blue nem használná rosszra a képességét — Danny Blue logikáját nagypapája trenírozta (Fotó: hot! magazin/ Szabolcs László)

Danny Blue gyerekkora óta érdeklődik a logika iránt
A képessége árnyoldala, hogy a hölgyek egy része tart tőle
A gondolatolvasás segítségével már csalókat is sikerült lelepleznie

Danny Blue, a mentalista mindig is különcnek tartotta magát

Hogyan lettél mentalista?

„Gyermekkoromban a nagypapámmal rengeteg időt töltöttünk különféle társas- és táblajátékokkal. Ahogy visszagondolok, olyan, mintha papa tudatosan ebbe az irányba terelt volna, hisz mentálisan trenírozott, fejlesztette a megfigyelőképességemet és a logikámat. Később találkoztam egy mesterrel, aki felvetette, hogy mi lenne, ha színpadra vinnénk azt, amit már eleve tudok. Gyakorlatilag így kezdődött minden. Elkezdtem mélyebben érdeklődni aziránt, amit mondott és mutatott nekem.”

Milyen volt a gyerekkorod?

„Ez az érdeklődés már egészen korán, hét-nyolc éves koromban megmutatkozott, mivel már akkor hatalmába kerített a logika és ez a sajátos, különleges világ. Különböztem az osztálytársaimtól, hisz elég magamnak való gyerek voltam. Az iskolában is működött a memóriám, mindent elsőre megjegyeztem, így nem igazán kellett tanulnom.”

Kiskorában szekálták az iskolába — Szembesült már azzal, hogy a nők egy része tart tőle (Fotó: hot! magazin/ Szabolcs László)

Igazi csodabogár lehettél. Nem piszkáltak emiatt?

De igen, még gúnynevet is kaptam. Az iskolában elneveztek „Barbie-killernek”, mert egyszer egy furcsa, Barbie-babás zacskóval mentem be. Nem törődtem azzal, hogy mi van ráírva: anyukám a kezembe nyomta, én meg gyanútlanul bevittem. A többiek elkezdtek nevetni rajtam. Először azt hittem, hogy együtt nevetünk, de aztán rájöttem, hogy rajtam röhögnek. Amúgy sem voltam nagy társasági ember, és mivel napközibe sem jártam, kiszorultam a közösségből. Utólag viszont már nem bánom, mert talán pont ez indította el bennem azt a bizonyítási vágyat, hogy meg akarom mutatni a világnak, hogy mire vagyok képes valójában.

Mit szólt a családod, amikor kiderült, hogy nem egy átlagos szakmát választottál?

„Rosszul fogadták. Építőmérnöknek tanultam, de amikor otthagytam az egyetemet, azt a szüleim egyáltalán nem támogatták. Olyannyira nem értettek egyet ezzel a döntéssel, hogy végül el is kellett költöznöm otthonról.”

Szerinted mi a képességed árnyoldala?

„Úgy gondolom, hogy ez alapvetően szemléletmód kérdése. Nem feltétlenül látok árnyoldalakat, ám az kétségtelen, hogy bizonyos emberekben van egyfajta gátlás vagy tartózkodás velem szemben. Az ismerkedésben hátrány lehet, hisz gyakran szembesülök azzal, hogy a hölgyek egy része tart tőlem. Volt már példa olyanra is, hogy kijelentették: sosem lennének egy mentalista barátnői.”

Ez megvisel téged?

Egyáltalán nem, mert szerencsére ott van a másik ötven százalék is, akik kifejezetten pozitívan és érdeklődéssel fogadják, amit csinálok. Szerintem ez az egész tényleg csak hozzáállás kérdése. Én nem a negatívumokra építek, mert mindig az számít, hogy az ember melyik oldalra koncentrál

– mondta Kékesi Dániel, művésznevén Danny Blue.

A mély, tartalmas beszélgetéseket szereti — Mindig is ott élt benne a vágy, hogy észrevegyék (Fotó: hot! magazin/ Szabolcs László)

„Úgy tekintek a képességemre,, mint egyfajta felelősségre”

Az, hogy belelátsz az emberek elméjébe, hatalmas erény. Ennek ellenére nem érezted már, hogy inkább megválnál ettől a képességtől?

„Nem igazán, sőt! Úgy tekintek a képességemre, mint egyfajta felelősségre. Mivel tisztán látom az emberi érzelmeket és reakciókat, ezekből pontos következtetéseket tudok levonni, amivel nemcsak szórakoztatni akarok, hanem egy fontos üzenetet is szeretnék átadni. Szerintem a jó emberismeret mindannyiunk számára kulcsfontosságú lenne ahhoz, hogy őszintébb és jobb kapcsolatokat tudjunk kialakítani egymással. Ez az üzenet pedig sokkal többet ér annál, hogy csak úgy eldobjam magamtól ezt a felelősséget.”

Nem érzed néha azt, hogy túl sokat látsz?

Amikor még bontogattam a szárnyaimat, nem láttam át mindenkin azonnal, viszont még ezek a helyzetek is hasznos leckének bizonyultak. Voltak olyan barátságaim, amikben hatalmasat kellett csalódnom, mert átvertek. Végül ez egy kiváló tanulópénz volt számomra. Ott, abban a pillanatban megfogadtam, hogy soha többé nem hagyom, hogy bárki hazudjon nekem. Elhatároztam, hogy szeretném kiismerni az embereket azért, hogy többé senki ne tudjon becsapni.

Egy mentalistával szemben az emberek gyakran bizalmatlanok. Nehéz így őszinte kapcsolatokat kialakítanod?

„Szerintem nem nehéz. Azt gondolom, hogy nekem sikerül, mert sosem ragadok meg a felszínnél. Ha leülök valakivel, én a mélyebb, tartalmas beszélgetéseket szeretem folytatni, hisz engem jobban érdekel az, ami a felszín alatt zajlik.”

Mit gondolsz, milyen irányba formált téged a szakmád?

„Ha a múltat nézzük, alapvetően egy visszahúzódó, befelé forduló srác voltam, aki inkább csendben megfigyelte az embereket a háttérből. Ehhez képest mára már extrovertáltabb lettem. Teljesen más emberként állok itt, hisz hetente több száz ember elé lépek ki a színpadra, és magabiztosan szórakoztatom őket. Belül azonban mindig is ott élt bennem a vágy, hogy észrevegyenek, és elismerjék azt, amit csinálok.”

Képességével a csalókat szeretné leleplezni — Danny Blue Titok című produkciójával elvarázsolja a nézőket (Fotó: hot! magazin/ Szabolcs László)

„A képernyőn keresztül talán arrogánsnak tűnök”

Ért már olyan hátrányos megkülönböztetés a magánéletedben, ami kifejezetten a mentalista imázsodnak szólt?

„Igen, persze, volt ilyen is. A népszerűséggel óhatatlanul együtt járnak a külső ítéletek, így sokszor hallom vissza, hogy a képernyőn keresztül talán arrogánsnak tűnök. De aztán, amikor élőben találkozunk, jön a felismerés, hogy pozitívan csalódtak. Erre én csak azt mondom, hogy ha valakit csak távolról figyelsz, az nem biztos, hogy egy helyes ítélet lesz.”

Őszintén, használtad már a saját javadra a képességedet?

Én soha nem használnám rosszra a képességemet, sőt épp az ellenkezője igaz. A csalók leleplezése a célom. Sajnos az internet tele van olyanokkal, akik médiumnak vagy halottlátónak adják ki magukat, és nyugdíjasoktól csalnak ki súlyos összegeket. Én az ilyen embereket kifejezetten szeretem leleplezni, mert szerintem ők azok, akik rosszra használják ezt a tudást.

Mi segít abban, hogy mentálisan ne égj ki?

„Minden évben ott vagyok Las Vegasban a világ legjobb mentalistáinak a találkozóján, ahol egymást segítjük és inspiráljuk. Emellett a Danny Blue a Titok című előadásom is segítségemre van, hiszen ott minden este improvizálok. Semmi nincs előre megírva, véletlenszerűen olvasok bele az emberek gondolataiba. Legutóbb például egy vadidegen amerikai hölgyről találtam el, hogy eladományozta az egyik veséjét. Az ilyen pillanatok és sikerek visznek előre."