Berki Krisztián anyja még mindig haragszik Ambrus Attilára: "Az igazság sok embernek fáj..."

Még 2017-ben indult útjára az a kaland, amely megváltoztatta a magyar celebvilág dinamikáját. Vietnám, Laosz, Kambodzsa és Thaiföld embert próbáló vidékein hét páros vágott neki az ismeretlennek, de a végén csak két duó maradt: Kulcsár Edináék, valamint az Ambrus Attila és Berki Krisztián alkotta páros. Bár az Ázsia Expressz döntőjében feszült volt a hangulat, a 10 millió forintot érő amuletteket végül a Viszkis és társa válthatták be Bangkokban.

Ázsia Expressz és Berki Krisztián emléke

Az idei, dél-amerikai évad startja kapcsán a Bors kereste fel Ambrus Attilát, aki nem kerülte meg a kényes kérdéseket sem. Elsőként egykori versenytársáról, a tragikus hirtelenséggel elhunyt Berki Krisztiánról beszélt, akivel közösen arattak győzelmet az Ázsia Expressz legelső évadában. Bár egy ország figyelte közös menetelésüket, kapcsolatuk korántsem volt felhőtlen, a Viszkis szavaiból pedig most is érezhető az a feszültség, amely azóta sem csitult teljesen.

– nyilatkozta Attila, utalva arra, hogy bár tiszteletben tartja az elhunyt emlékét, a véleménye nem változott a korábbi nézeteltéréseikkel kapcsolatban. A Viszkis szavai mögött felsejlik egy régi tüske: a győzelem idején ugyanis szó volt arról, hogy a nyereményt bizonyos formában szétosztják a többi játékos között, ám ez az ígéret végül soha nem teljesült. Attila szerint a rendezetlen anyagi ügyek és a be nem tartott megállapodások emléke sajnos Berki Krisztián halála után is megmaradt.

Ugyanakkor elismerte: Krisztiántól is sokat tanult, és a közös kaland hozzájárult ahhoz, hogy ma már „sokkal jobb embernek” érezze magát, mint az induláskor.

Pofon a valóságtól: A hűtőmágnes esete

Ambrus számára az Ázsia Expressz nem a sztárságról, hanem a kőkemény szociális valóságról szólt. Felidézett egy történetet, amely tűpontosan rávilágít az európai jólét és a harmadik világ közötti szakadékra. Kambodzsában egy család fogadta be őket éjszakára, akiknek hálából apró ajándékot akart adni. 

 – mesélte. Ez a pillanat mélyen beleégett az emlékezetébe, és rávilágított arra, hogy a klasszikus turistautak mennyire elfedik a valódi világot a szemünk elől. Szerinte csak akkor ismerjük meg egy ország igazi arcát, ha hátizsákkal, kiszolgáltatott helyzetben vágunk át rajta.

A kapzsiságtól a lelki békéig

A beszélgetés során elkerülhetetlenül szóba került Ambrus Attila bűnözői múltja is. Arra a kérdésre, hogy a mai nehéz gazdasági helyzet és a családfenntartás terhe hogyan viszonyul az ő egykori motivációihoz, meglepő őszinteséggel felelt. Beismerte, hogy fiatalként a mohóság és a kapzsiság vezérelte, és képtelen volt értékelni azt, amije van.

– magyarázta. Számára a legnagyobb paradoxon az, hogy pont a börtön falai között találta meg azt a lelki egyensúlyt, amit korábban a rablásokkal és a külsőségekkel próbált elérni. Ma már tudja: nem a vagyon számít, hanem az, hogy az ember képes legyen önmagát szeretni és elfogadni a hibái ellenére is.

Ambrus Attila szavai nemcsak egy régi tévéműsor visszaemlékezései, hanem egyfajta tükör a mai társadalom elé is: miközben mi a mindennapi kényelmünkért küzdünk, a világ nagy része számára a villanyfény is luxus – ő pedig ezt az ázsiai porban tanulta meg egy életre.