Van valami különös varázsa azoknak a történeteknek, amelyek a gyökerekhez vezetnek vissza. Ahol nemcsak egy ember életútja rajzolódik ki, hanem egy egész világ, amelyből megszületett. Most Gianni szemüvegén keresztül lehetőségünk van betekinteni Szabó Balázs világába a kezdetektől a sikeres mindennapokig.

Szabó Balázs csendes, romantikus-falusi világa elevenedik meg Gianni Annoni humoros gasztronómiai műsorának harmadik epizódjában, amikor a műsorvezető Tetétlenbe látogatott. A Hajdú-Bihar vármegyei, alig több mint ezer fős településen beszélgetett az énekessel, aki dalszerzőként, bábszínészként és mesemondóként is különleges hangot képvisel. A műsorban Lizsicsár Miklós társaságában fedezték fel a helyi ízeket és emlékeket, miközben egy mély, személyes beszélgetés bontakozott ki.
Tetétlen nem csupán egy pont a térképen, hanem egyfajta „születési sejtpont” – ahogy Balázs fogalmaz Gianninak az őszinte beszélgetés során.
Ez az én világom, itt kezdődött minden. Itt a csendben felnőni ihletet adott, utólag visszagondolva szerencsés vagyok, hogy így nőhettem fel. Itt mindig itthon vagyok, szeretek ide visszajárni
– mondja.
A falusi lét egyszerre jelent számára menedéket és alkotói teret.
Ez egy olyan hely, ahol jó lenni, jó elveszni. Jól eső béke szállja meg az embert. Szeretek a falu határába kimenni sétálni… gondolkodásnak használom ezt az időt.
Szavai mögött ott húzódik az a csendes bölcsesség, amely dalaiban is visszaköszön – nem véletlen, hogy a Szabó Balázs Bandája zenéjében gyakran felbukkan a természet és az otthon motívuma. Gyerekkori emlékei szinte tapinthatók:
Mindig négykor jött meg a friss pékáru. Figyeltük az ablakból, és átrohantunk venni, mert a meleg, puha kenyértől nem volt jobb.
Ezek az apró pillanatok adják azt a nosztalgikus ízt, amely nemcsak az emlékeiben, hanem a dalaiban is tovább él.

A természethez való kötődése mély és szimbolikus.
Az erdő számomra az élet forrása. Egy fa is olyan hosszú életet él, mint az ember, és összeköti az alvilágot az égi világgal.
Ez a gondolat szépen rímel arra, ahogyan a zenéről beszél: a népzene számára „a levegő”, egy láthatatlan energia, amely múltat és jövőt köti össze.
Életútja sem hétköznapi: eredetileg lelkésznek készült, mígnem a debreceni Csokonai Színház közelében rátalált a bábszínház világára.
Látszólag élettelen tárgyakból kell élőt varázsolni – ez legalább akkora csoda, mint a zene
– meséli, lényegében metaforaként használva a két művészi világot. Legutóbbi nagylemezük, a Keringés is ezt a körkörösséget idézi. „Mint amikor a madarak a meleg levegőn köröznek… néha felfelé tartunk, néha lefelé.” És hogy mi kerülne egy időkapszulába ebből az életből?
Apukám karórája… és a bátorság. Hogy merjünk nekifogni, szembenézni, mélyre ásni, és merni boldognak lenni.
Gianni és Miki új részében talán sikerült megértenünk valami Szabó Balázs egyedi világából és meglátni, hogy mi az, ami Tetétlen csendjéből a színpadokra is elkíséri: egy darab múlt, amely mindig a jelenben él tovább.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.