Endrei Judit arca sokaknak ismerős lehet a régi MTV képernyőjéről, de az utóbbi években is aktív maradt, könyveket ír, programokat szervez, saját YouTube-csatornája is van. Lányairól és utazásairól is mesélt a hot! magazinnak.

hot!: Szentendre díszpolgáraként mennyire aktív a helyi kulturális életben?
Endrei Judit: Akkor vettem benne részt dinamikusabban, amikor abbahagytam a tévézést; Erika húgommal elkezdtünk fesztiválokat szervezni, női közösséget hoztunk létre, a Skanzen Amfiteátrumot működtettük több évig, színvonalas programokat szerveztünk. Aztán volt egy hosszabb csend, majd néhány éve újra felfedeztek engem, időnként felkérnek egy feladatra.
Igaz, hogy a nevét is a város inspirálta?
1974-ben költöztünk Szentendrére, akkor még Kurdics Juditnak hívtak. Az MTV-ben nem sokkal később felvetették, hogy keressek más nevet. Akkor nagyon szófogadó, tekintélytisztelő lány voltam. Mivel szerelmese lettem a városnak, jött az ötlet, hogy Szentendrei Judit leszek, majd Fischer Sándor beszédtechnika-tanárunk – akitől amúgy nagyon sokat kaptam – javasolta, hogy legyek „csak” Endrei.
Hálás vagyok apukámnak, hogy egy szemrehányó pillantást sem kaptam tőle, nagyon büszke volt rám.
Anyukám pedig mindig mindenben támogatott, soha nem terelgetett, nem keltett bennem kétséget.

Milyen a kapcsolata a lányaival?
A lányaim nem szeretik, ha róluk mesélek. Ők nem hangoztatták soha, hogy ki az anyukájuk, nem dicsekedtek azzal, hogy ismert ember. Most mindketten itthon vannak Magyarországon, rajta vannak azon a jó úton, amitől én anyaként szép lassan megnyugszom. Olyan munkájuk van, amit szeretnek, egyikük velem lakik.
A nagymamaság miatt pedig nem nyaggatom őket, mert én is későn szültem – 38 és 41 éves elmúltam, amikor megszülettek –, úgyhogy nem siettetem őket.
Ha lesz unokám, boldog leszek, élvezem majd. De ez az ő életük; amúgy is hagyom őket járni a maguk útját, ahogy anyukám is hagyott engem. A lényeg, hogy tudják: itt vagyok mindig a háttérben.
Mindig szenvedélyes utazó volt?
Gyerekkorom első közös utazásai Csehszlovákiába, majd Erdélybe vezettek. Ez utóbbi nagyon mély nyomokat hagyott bennem. Évek óta érik bennem, hogy a lányaimmal körbejárjuk Székelyföldet, tegyünk egy nagy utat. A húgommal nagyon szeretünk együtt utazni, egy húron pendülünk, vidámak, jókedvűek vagyunk, van öniróniánk, nagyokat nevetünk magunkon.
Ki a bátrabb, a szervezőbb típus?
Bár öt évvel idősebb vagyok, én vagyok a bevállalósabb, kipróbálok mindent. Én szoktam előállni utazási vagy bármilyen ötlettel. Gyors vagyok, szárnyalok, Erika meg listát ír, időpontokat egyeztet – ő megfontoltabb, átgondoltabb. Mindent tudunk egymásról. Ha valami nehéz helyzet előáll az életemben, biztosan megbeszélem vele. Vannak olyan bölcs mondatai, hogy „Juditkám, nem nyerhetünk mindig”, én pedig elfogadom, hogy nem sikerülhet minden.

Az utazásnál mennyire fontos a kényelem?
Fontos a jó szállás, de nem ötcsillagos szállodákba megyünk, nem luxusutak ezek. Fontos, hogy jó busz, jó sofőr és kényelmes szállás legyen, egyre többször megyünk szervezetten.
Nemrég járták meg Nepált. Milyen volt?
Különleges. Egyik nap egy folyón egy fatörzsből kivájt csónakban utaztunk. A túravezető mondta, hogy nem kell félni, de néhány méterre tőlünk jó nagy, kövér, hosszú krokodilok hevertek, hatalmas fogakkal. Nem vagyok rettegős típus, de ez azért izgalmas volt! Sok kalandunk volt, jártunk egy szent helyen is, láttunk megható halotthamvasztást. Elvittek mellettünk egy hordágyon egy testet, megrendítő volt, ahogy a testet rárakták egy nagy máglyára, majd a hamvakat belesöpörték a folyóba.
Az utazásai során elkerülték a betegségek? Több országról is hallani, hogy meglopják a turistákat.
Most nem betegedtem meg, de még régen, Kínában súlyos gyomorfertőzést kaptam. A húgom sokkal körültekintőbb, ő az utcán nem kap be kis falatokat, én meg innen-onnan csippentek. Ma már nagyon odafigyelünk, csak azt esszük meg, ami sült és főtt.
Sok egzotikus helyen jártam. És hol raboltak ki? Európában, Barcelonában!
Feltörték az autót, a csomagtartóból elvitték a hátizsákomat, abban volt minden. De ha rossz történik, nem engedem, hogy lehúzzon. Bosszantott, veszteség ért – de miért rontsam el ezzel a következő napokat? Hatvan országban jártam, egy utazási iroda arca vagyok, így jutottam el például egy namíbiai-botswanai-zimbabwei útra.

Szabadabb most, nyugdíjasként, mint régen?
Sokkal. Ezt tartom az idősödés egyik legnagyobb értékének. Sokszínű munkám volt a tévénél. A napokban bemehettem a régi épületbe; torokszorító érzés volt. 22 évig dolgoztam az MTV-ben. De szorgalmas, tanulékony, aktív vagyok, néhány éve elindítottam a YouTube-csatornámat, szeretem kipróbálni az újabb dolgokat. Ez nem hoz százezres nézettséget, viszont érdekes témákat érintünk.
A szabadság az, hogy a sorozatomba azt hívtam, akit akartam, addig beszélgettünk, amíg szerettem.
A szabadság azt is megengedi, hogy merek nemet mondani, és mérlegelek. Van, amire már sajnálom az időt. A könyvírás nem ilyen, kiadtam tíz könyvet, de nem lettem üzletasszony. Nekem pont elég, ami van. Nincs luxustárgyam, nincsenek ékszereim, 15 éves az autóm.
A férfiakat már nem engedi be az életébe?
Kényelmes vagyok, a magam ura, önfejű, olykor hisztis, házsártos. Nekem így kényelmes. De szeretettel nézem, amikor idősödő párokat látok, kézen fogva, ha látom a testbeszédükön, hogy összetartoznak, szeretik egymást. A húgomnak néha mondom, ha valamit meg kell szerelni, hogy most milyen jó lenne egy férfi a háznál, erre ő azt mondja:
„Hívj inkább egy szerelőt, mert az fél óra múlva hazamegy!” Ezen aztán jókat nevetünk.
A gyerekeim apukája volt életem szerelme, és amikor vége lett, nem jött új szerelem, de nem is kerestem. Volt néhány jelentkező, de visszavertem ezeket a próbálkozásokat. Szeretem, hogy ha hazamegyek, nyugalom van, csend béke, nem kell senkivel egyeztetnem, minden döntés az én felelősségem.
A tévés kollégák közül kivel beszél még?
Bay Évi benne van a női társaságunkban. Mohai Gabival, Kertész Zsuzsival hívjuk néha egymást. Nekem igazán nagy barátságaim nem születettek a tévés időszakomban, mert bemondóként dolgozni magányos műfaj. Váltottuk egymást: amikor a kolléga jött, én mentem haza.
Mennyire hajlamos a nosztalgiára?
Egészségesen működöm, nincs bennem visszavágyás. Boldog vagyok, hogy akkor és azokkal a társakkal tévéztem, nem sajnálkozom, hogy elmúltak azok az idők. A hetvenharmadik évemben vagyok, nincs okom panaszra, jól vagyok. Öt kilométer gyaloglás a napi terv, ami a nagyon fagyos napokon nem mindig teljesült, de megyek sokat a lányommal vagy a húgommal a Duna-partra is. Persze a hegyek közt az igazi!
Endrei Judit könyvei is kelendőek, korábban pedig olyan műsorokban volt látható, mint a Homokóra, az Ablak, a TV-Híradó, a Hétvége, a Gólyahír, a Kincsestár, a Napközi, a Tízórai. Láthatták a Kisváros, a Családi kör nézői is. Fitt és energikus, jó pár évet letagadhat korából, férje Sütő Péter volt, sok évvel ezelőtt elváltak.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.