"Nem érek rá" – Fenyő Miklós kádban volt egy nővel, amikor Erdős Péter megsértődött rá

Fenyő Miklósról többször elhangzott, hogy nem ápolt jó viszont a rendszerváltás előtti idők magyar könnyűzenéjének teljhatalmú urával Erdős Péterrel, akiről köztudott volt, hogy együtteseket, előadókat tudott felemelni és eltiporni, a TTT, a „tiltott, tűrt, támogatott” kultúrpolitika alapján. A zenész a Mélyvíz, csak megúszóknak című könyvében leírja, hogy ő a Hungária hatvanas évek végi felfutása után kitartóan ostromolta a Hanglemezgyártó Vállalat illetékeseit, de szerinte „bizalmi elvtársak bizalmas értekezéseken” döntöttek arról, mi kell a fiataloknak.

Fenyő utólag még mindig szerencsésnek mondta magát, mert látott több olyan zenészt, aki nem jelentethetett meg zenei anyagot, otthagyta a zenei pályát, más irányba ment, és nem lett boldog élete. A Hungária eleinte csak kislemezt adhatott ki két dallal, de ők ennél többre vágytak, Fenyő pedig, mint zenekarvezető, néha bement és fiatalos vehemenciával okoskodott.

– írta. 

Szerinte Erdős Péter fölényeskedően beszélt bele, magas pozícióból, kioktatta őt, hogy „ne hőzöngjön.” A popcézár elmondta neki, hogy az a baja Fenyőnek, hogy az igazságot keresi, de „az igazságot a Markó utcában osztogatják.” Ezzel persze a bíróságra célzott, de Fenyő kitartóan próbálkozott.

Fenyő Miklós flegma volt, Erdős megsértődött

Úgy gondolta, hogy amerikai múltja, a család disszidálási helyzete sem segített a helyzetén, de elmesélt egy sztorit is a könyvében, amely majdnem évekre visszavetette a Hungáriát. A történet szerint a „fürdőkádban hancúrozott egy nádszál kisasszony” társaságában, amikor csengett a telefonjuk. A hazai popzene ura volt személyesen, a telefont pedig a fia zenei karrierje iránt akkor nem túlzottan lelkesedő Fenyő apja vette fel, aki bekiabált a fiának, gúnyos hangon, hogy „valami Erdős keres, valami kiadótól.”

Fenyő úgy emlékszik, hogy ez 1968-ban lehetett, amikor neki még fogalma nem volt, ki az az Erdős, úgyhogy flegmán kikiabált a kádból, ahol „egy kis hableánnyal” szórakozott, hogy „most nem ér rá, hívja vissza később.” Később egy bennfentestől megtudta, hogy Erdős épp akkor került feljebb, fontosabb pozícióba, és a fiatal Hungária együttest akarta felkérni, hogy lépjenek fel a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Mondani sem kell, ebből nem lett semmi.

A nyegle reakció, a flegma visszaszólás miatt megsértődött, de annyira, hogy 12 évvel később sem enyhült Erdős haragja vagy sértettsége. Mint több interjúban elhangzott, az „új Hungária” úgy tudta felvenni a Rock And Roll Party című lemezt, hogy a hanglemezgyár másik vezetője, Wilpert Imre (akkori MHV főszerkesztő) támogatta, miközben Erdős épp nyaralt. Ekkor már Novai Gábor intézte a zenekar ügyeit a lemezgyárnál, a békesség kedvéért. Amikor Erdős hazajött, már nem állíthatta le a projektet.

Tinilányok százai követelték a nagylemezt

A Hungáriának 1968-ban már megvolt az első saját klubja a budapesti belvárosban, az Utasellátó Vállalat egyik kultúrhelyiségében, majd 1972-ig folyamatosan zenéltek kisebb-nagyobb klubokban. 1970-ben történt, hogy Fenyő egy koncert végén, az Ifiparkban bemondta a mikrofonba, hogy Erdős Péter azt közölte vele leereszkedő stílusban, hogy Hungária-nagylemez csak akkor lesz, ha „a közvélemény döngeti az ajtaját a nagylemez kikövetelése érdekében.”

Miklós szerint akkor tízezer ember volt az Ifiparkban, zömmel sikítozó tinilányok, akik egy része pár nappal később – vélhetően szervezetten – berontott a lemezgyár irodáiba, követelve a Hungária albumot. Ekkor dőlhetett el, hogy mégis lesz lemez, ebben kiemelte S. Nagy István dalszerző-szövegíró szerepét, nélküle nem ment volna.

Fenyő szerint, amikor megjelent a Koncert a Marson, a rajongók „elkapkodták, mint a cukisüteményt.” Két hét alatt elfogyott az összes, 25 ezret nyomtak belőle elsőre, de „Erdős nem akarta jóllakatni a frissen kiéheztetett szerelmeseket."

Ezzel együtt később kénytelenek voltak nyomni még 25 ezer példányt a lemezből, elérték az 50 ezret, ami akkor aranylemeznek számított. Fenyő harca a lemezgyár urával ezzel nem zárult le, de az aranylemez felkerült a Hungária énekesének falára évtizedekre, erre volt a legbüszkébb, pedig a gigászi sikerek csak később jöttek, a 80-as évek elejétől.

Nagy sikerek, szerény gázsik

A zenekar a Ki mit tud?-on és a Táncdalfesztiválon sikert aratott, utána jött a lemez, amely az Illés és az Omega mögött egy időre feljött a harmadik helyre. Fenyő a könyvében a gázsikról is mesél, akkoriban csak az ORI-n, az Országos rendező irodán keresztül léphettek fel bárhol. 630 forint volt a maximális összeg, amit egy zenekar kaphatott, Miklós akkoriban 150-et vitt haza egy buli után, eseteként 300-at, mint zenekarvezető. A többiek 120 és 240 forint között kerestek zenekari tagként fellépésenként. A KSH adatai szerint akkoriban, 1970-ben 2200 forint volt a havi átlagkereset Magyarországon. 

Mint írtuk korábban, Fenyő Miklós szüleivel az Egyesült Államokban, New Yorkban élt, de nem maradhattak, ugyanis a hidegháború közepén a bevándorlási hivatal két ügynöke váratlanul megjelent náluk, és fel is tették a családot egy Európába tartó repülőjáratra. Tárgyalás, fellebbezés, maradási lehetőség nem volt. A nők nagy kedvence lett itthon, de fiatalon megnősült, noha soha nem volt házasságpárti - viharos házasságáról itt írtunk hosszabban.