Koncz Gábor Franco Neróról: „Nekem kellett megmutatni neki, hogyan kell megfektetni az oldalára a lovat”

Fábri Zoltán rendező egyike volt azoknak, akik nagyon szerettek együtt dolgozni Koncz Gáborral. Ennek egyik oka az volt, hogy Fábri karaktereinek abszolút hiteles megtestesítője volt a színész. 

Koncz Gábor: „Gyakran visszatérhettem a gyökereimhez”

A Kossuth-nagydíjas művész a színházi szerepei mellett megszámlálhatatlan filmben is szerepelt. A mezőkeresztesi kulák családból származó fiú egyaránt rajongott a lovakért, és a színházért. 

„Amikor Franco Nero nálunk forgatta a Honfoglalást, nekem kellett megmutatni neki, hogyan kell megfektetni az oldalára a lovat. Nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot, és meg is szerettük egymást. Megvolt a közös érdeklődés. De nem csak ebben a filmben játszhattam önmagam. Fábrinak köszönhetően, és mert magam is úgy alakítottam a saját sorsom, gyakran visszatérhettem a gyökereimhez. Sok epizódból áll az életem. Emlékszem, mikor a Magyarok című filmet forgattuk, nem volt megfelelő jelmez. Hazamentem a szüleimhez, és mondtam nekik, hogy elvinném magammal a filmhez édesapám ruháit. Erre az édesanyám megszólalt: Mi van fiam? Nincs pénze a filmgyárnak ruhára? Na gyere, majd veszünk egyet a vásárban!”

Koncz Gábor: „Tolmács voltam két világ között”

A színész szívesen emlékszik vissza a forgatásokra. Van miből merítenie, élete során közel háromszáz filmben szerepelt. Ötletei nem egy alkalommal jelentettek megoldást egy-egy kisebb probléma kapcsán. Szüleinek örökre hálás lesz mindazért, amire megtanították. Koncz Gábor családja hatalmas erőt adott a színésznek. 

„Az Embersiratót forgattuk, ahol a szünet már kissé hosszúra nyúlt. Megkérdeztem a rendezőt, hogy árulja már el valaki, miért érünk rá ennyire. Közben magam is megláttam, hogy egy kisebb tömeg gyűlt össze a filmben szereplő birkanyáj és pásztoruk, Misi körül. A probléma az volt, hogy a birkák nem nagyon akartak átmenni a patakon, így nem tudták fölvenni a jelenetet. „Mi folyik itt?” – tettem fel a kérdést.  „Misi azt mondta, hogy a birkák nem akarnak átmenni a patakon” – mondta a rendezőasszisztens. Kiderült, hogy a pásztornak kétszáz forintot adtak, ami nem volt rossz pénz, de egy nyájhoz viszonyítva kevésnek bizonyult. „Misi, kétezer forintért átmegy-e a birka a patakon?” - fordultam a juhászhoz. ”Annyiért át!” – vágta rá Misi. A következő percekben már el is kezdhették forgatni a jelenetet. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nagyon sokszor jól jött az, hogy a szüleim egyszerű, becsületes, a józan paraszti ésszel megáldott emberek voltak. Tolmács voltam két világ között. És ennek köszönhetően hihetetlen filmek születhettek.”