A 86 esztendős színészóriást egy hónappal ezelőtt Kossuth-nagydíjjal ismerték el, ami miatt rendkívül hálás és nagyon jól esik neki az a szeretet, amit mindenkitől kap. Rengeteg gratulációt kap a rajongóktól is, továbbá azt érzi, hogy neki barátja az egész ország. Koncz Gábor bejárta az egész világot, mégis tartósabb időre sosem tudta elhagyni Magyarországot, mert idehúzza a szíve. A kétszeres Kossuth-díjas színművész a mai napig aktív és ha teheti, akkor átadja tudását másoknak.

Koncz Gábor szerint ma már nem divat bátornak lenni

„Én nagyon szeretném továbbadni azt, amit tudok, voltam is nemrégiben a Színművészeti Egyetemen fellépni. Azt láttam, hogy nem nevelnek olyat, aki adja és kapja is a pofont, abból van rengeteg, aki csak lesi a verekedést. Sajnos nem nagyon látok ma már bátor embereket, ami elszomorít. Nem azt mondom, hogy a bátor ember örökké él, de a gyáva sose él, annak nincs semmi öröme az életben” – nyilatkozta a Borsnak Koncz Gábor, aki életében már megannyi szerepet eljátszott, egyet kivéve. Dózsa Györgyöt nagyon szerette volna megformálni a színpadon azért, mert szerinte egy rendkívül bátor és figyelemre méltó ember volt.

„Amíg bírom, addig megyek és vagyok”

80 éves koromig nem volt semmi bajom, addig mindent magam csináltam: a filmjeimben sem használtam sosem kaszkadőrt, mert roppant hiú vagyok. Majd aztán 80 éves korom után lett egy nagyon erős hátfájdalmam, ami miatt ötször is megműtöttek. Én nem szeretem a fájdalmat, de elviseltem. Így most már nekem 14 csavar fogja össze a csigolyáimat, majd aztán lett egy csípőprotézisem is. Az előadásokon is úgy lépek fel, hogy többet ülök, mint állok. Illetve előkerestem nagyapám fokosát a padlásról, és arra támaszkodok a járásnál. De amíg bírom, addig megyek és vagyok

– folytatta a legendás színművész, aki reméli, hogy nem fognak utána szégyenkezni az őt követő nemzedékek, ugyanis mindig is tisztességben élt.

„Nem csináltam még mérleget, hogy mennyi van még hátra, de remélem azért még van egy kevés. Jelenleg az Újszínházban játszom, és jól érzem magam, mert a helyemen vagyok, de az idő múlásával nem lehet mit csinálni. Az a baj, hogy mire az ember tudja, miként kell élni az életet és a különféle bölcsességeket, már nincs ideje megélni. Mindig az volt a vágyam, hogy nyomot hagyjak magam után. Most viszont úgy érzem, hogy sikerült, és mindegy, hogy mi van hátra” – vélekedett a nemsokára 87 éves színészóriás.

Koncz Gábor felesége jóval fiatalabb a színművésznél, 9 éve házasodtak össze (Fotó: Németh András Péter)

A színművész ki szokott járni a szüleihez a temetőbe

Koncz Gábor nagyon sokat köszönhet a szüleinek, akik szegény emberek voltak, de támogatták őt abban, hogy Mezőkeresztesről egészen az Országház kupolacsarnokáig jusson. Viszont meg is hálálta ezt nekik, és segítette őket mindenben, amiben csak tudta: bevezettette hozzájuk a villanyt, fürdőszobát csináltatott nekik. „Nagyon jó érzés volt, hogy valamit vissza tudtam adni azoknak a drága embereknek, mert megérdemelték” – mesélte a Kossuth-nagydíjas színművész, aki ki szokott járni a temetőbe azért, hogy beszéljen szüleihez. „Most, hogy megkaptam ezt a díjat, azt fogom nekik mondani: most már meg is hallhatok, mert a célomat elértem” – zárta a beszélgetést Koncz Gábor.

Koncz Gábor: „Most már meg is halhatok, mert a célomat elértem”