Újabb magyart hurcoltak el a kényszersorozók Kárpátalján

Senki nem mer névvel nyilatkozni, nagyon félnek, hogy ezzel még nagyobb bajt okoznak az elhurcolt férfinak. Akinek írásos felmentése volt, ugyanis beteg, magatehetetlen édesanyját ápolta. Ő az asszony hivatalos gyámja is.

A közeli ismerősök, a falu lakói levélben mesélték el a megdöbbentő eset részleteit.

A férfi egyedül ápolta ágyban fekvő, magatehetetlen, nyugdíjas édesanyját. Az édesanya nyugdíjából éltek, meg a tejből, amit egyik rokonuk el tudott adni Beregszászban. 

A rendőrök a nyílt után azt követelték a férfitól, hogy mutassa be az igazolást arról, hogy nem kell katonának mennie és mivel éppen nem volt nála azonnal letartóztatták. Azt sem engedték meg hogy hazamenjen és bemutassa a papírokat.

Többen is odaszaladtak hozzá az utcán, kérlelték a kényszersorozókat, elmondták, hogy a férfi magatehetetlen édesanyját ápolja, ő a gyámja, felmentése van, de nem hallgattak senkire, magukkal hurcolták. Szemtanúk állítják, hogy végül a nyakánál fogva, fojtófogást alkalmazva tuszkolták be az autóba.

A falu lakói közben szóváltásba is keveredtek a rendőrökkel. Szemükre hányták, hogy miért nem ők mennek inkább katonának, miért egy olyan férfit vadásznak le, akinek felmentése van mert beteg, mozgásképtelen édesanyját ápolja. Még azt is a szemükre hányták, hogy azért a 70-80 ezer forintnak megfelelő hrivnyáért teszik ezt, amit állítólag minden egyes levadászott kényszersorozottért kapnak.

 De a rendőrök nem törődtek semmivel, beültek az autóba és elhajtottak. Egyikük a hátsó ülésen még ekkor is fojtófogással szorította az elrabolt férfit.

A falu lakó a községi elöljáró segítségét kérték és megkeresték a KMKSZ egyik vezetőségi tagját is.

Benyújtottak egy igazolást is arról, hogy a férfi édesanyja gyámja. Nem volt behívója, ezért nem is vihették volna el. De hiába.

Egyelőre annyit tudni, hogy az elhurcolt férfit előbb Lembergbe, aztán Hmelnyickijbe vitték. Már beöltöztették katonának és megkezdték a kiképzését. Egy alkalommal megengedték neki, hogy telefonon felhívja egyik rokonát. A néhány perces, nyilvánvalóan ellenőrzött beszélgetésben azt hajtogatta, hogy senki ne kérjen segítséget, ne próbálják meg kihozni. Mert nem akar 10 év börtönt kapni. Nyilvánvalóan megfenyegették. Rákérdeztek, hogy verték-e, bántották-e, de nem válaszolt. Csak azt ismételgette, ne próbáljuk meg kihozni onnan, mert "nagyon nehéz dolgokon ment keresztül".