"A lányomnál 17 évesen diagnosztizáltak vastagbélrákot. Négy hónappal később meghalt"

"Charlotte történetének elmesélése nem hozhatja vissza őt, de megakadályozhatja, hogy egy másik család élete úgy darabokra hulljon, mint a miénk" - kezdte lánya történetét Sarah Simpson. 

Charlotte először hasfájásra kezdett panaszkodni, ám édesanyja nem aggódott túlzottan. Menstruációs fájdalomnak gondolta, vagy valaminek, amit a tini megevett. Bevett rá két fájdalomcsillapítót, majd mosolyogva elment az edzőterembe.

Charlotte-nak irigylésre méltó gyerekkora volt: Hampshire-ben nőtt fel, a szülei imádták őt és kisöccsét, Elliottot, akit a tini is rajongásig szeretett. Charlotte imádott a barátaival lenni, és teljesen odavolt a barátjáért, Scottért. Nemrégiben tette le a jogosítványt, hétvégente dolgozott és alig várta, hogy egyetemre mehessen.

"2019-ben még ígéretesnek tűnt a jövője. Azon a nyáron együtt nyaraltunk Spanyolországban – fogalmam sem volt, hogy ez lesz az utolsó nyaralásunk négytagú családként."

2019 októberére Charlotte gyomorfájdalma erősödött, azt mondta "olyan, mintha nem működnének a belei". Az édesanyja tanácsára felkeresték a háziorvosát. Ott azonban egy vérvétel után csak annyi derült ki, hogy vérszegény, ezért vastablettákat kapott. A lány azonban egyre fáradtabbnak érezte magát, fogyni kezdett és csak csipegette az ételt. Azt mondta, túl gyorsan jóllakik. Újra vérvizsgálat, ami ismét nem mutatott ki semmit. Amikor Charlotte bevallotta az édesanyjának, hogy már hetek óta vérzik, ő maga kísérte vissza az orvoshoz. Három hónap alatt ez volt a harmadik látogatásuk. 

"Soroltam a tüneteit: hasfájás, hátfájás, megváltozott székletürítési szokások, fogyás. Kérdeztem az orvost, hogy szerinte ez tényleg normális? Azt válaszolta, nagyon aggódna, ha Charlotte idősebb lenne, de nem az ő korában. Ragaszkodtam ahhoz, hogy vastagbéltükrözésre menjen. Lehetett IBS, bélgyulladás, bármi. De Charlotte is egyetértett az orvossal, hogy az ő korában nem lehet rákos."

Charlotte állapota karácsonyra tovább romlott. Rengeteget fogyott, sápadt volt, január elején pedig összeesett a mosdóban. Rohammentő vitte kórházba, de hazaengedték.

"Végül január közepén Charlotte-ot behívták vastagbél- és végbélszűrésre, ahonnan mindössze 15 perccel a vizsgálat megkezdése után ismét kihozták. Egy teljesen lesápadt orvos elmagyarázta, hogy Charlotte belei túl gyulladtak ahhoz, hogy elvégezzék a beavatkozást: „Hatalmas elzáródás van, MRI-vizsgálatra van szüksége.” Amikor ezt kimondta, már tudtam, hogy rákról van szó. Miután hazavittem Charlotte-ot – aki még mindig kábult volt a gyógyszerektől –, összeestem a nappali padlóján, és sírtam, sírtam. Próbáltam magam meggyőzni arról, hogy a rák kezelhető. Csak az első stádiumban lehet, fiatal, könnyen le fogja győzni" - mesélte a szörnyű pillanatokat az édesanya.

"Semmi sem készíthetett fel minket arra, amit az MRI valójában feltárt – hogy lányunk rákja már negyedik stádiumú és áttétes volt. Futótűzként terjedt szét az egész fiatal testében: a vastagbél alsó részéből kiindulva áttört a bélfalon, és átterjedt a hashártyára, a gyomornyálkahártyára és a környező nyirokcsomókra."

Semmit sem tehettek a gyógyításáért, de megpróbálták kemoterápiával csökkenteni a daganat méretét, eltávolítani, és további kemoterápiát alkalmazni a további terjedés megakadályozására. Arról is szó esett, hogy felvágják a törzsét, és folyékony kemoterápiával kimossák az egész hasüregét. Charlotte mindenre hajlandó volt, hogy felépüljön. 

Április elejére azonban a remény szertefoszlott: hiába a kezelés, a rák átterjedt már a veséire is. A CT-vizsgálat feltárta, hogy már nem sok ideje van hátra az akkor éppen 18 éves lánynak. 

„»Meg fogok halni, anya?« – kérdezte később, és nem igazán találtam szavakat. Végül, mivel a szíve és a tüdeje olyan erős volt, Charlotte hetekig nem halt meg. Hazahoztuk meghalni, de nem volt békés halál. Nem bírta elviselni a morfiumot. Gyötrelmes volt számára, és amikor május 22-én végre elérkezett a vég, áldásnak érezte".