Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a BorsBő három éve már, hogy Szabina kapott fia iskolájából egy olyan telefont, amit egyetlen szülő sem szeretne átélni. A vonal túlsó oldalán Dávid egyik tanára szólt bele a telefonba és elcsukló hangon értesítette az édesanyát: Dávid egy hirtelen szívleállás következtében összeesett a tornaórán, próbálják újraéleszteni, de egyelőre nem sikerül. A tanárok, majd később a kiérkező mentősök bő fél órán keresztül küzdöttek a fiú életéért, végül Dávid úgy döntött az élet-halál küzdelemben, ő az előbbit választja. A baleset idején mindössze 14 éves volt. A kórházban azt jósolták neki, az ágy lesz ezentúl az otthona, azonban ő két lábán hagyta el a kórtermet, lassan pedig a baleset utáni első tanéven is túl van.

Dávidnak mindene volt a sport és a barátok, ugyanakkor az iskolában is szépen teljesített. Mint a legtöbb kiskamasz, hatalmas álmokat szőtt a jövőről: a leendő középiskoláról, az első szerelmekről, autókról. Már csak egy bő hónap volt az iskolából, közeledett a nyári szünet, amikor Dávid — és mindenki, aki jelen volt — örökre megtanulta: az élet elképesztően törékeny.
Amikor Szabina megkapta azt a bizonyos telefonhívást, azonnal az iskolához sietett. Borzalmas volt látni, ahogy fia életéért küzdenek, majd pedig mentőhelikopterbe teszik, hogy Salgótarjánból Budapestre szállíthassák. Ez volt élete legnehezebb útja: míg autóba pattanva kísérte fiát, akit épp egy helikopter szállított a feje felett. Ki tudja milyen állapotban?
Dávid állapotát sikerült stabilizálni, majd kezdetét vette a hónapokon át tartó rehabilitáció. Az orvosok azonban nem sok jót jósoltak neki. Mivel a hosszan tartó oxigénhiányos állapot miatt a központi idegrendszere sérült, a szakemberek úgy vélték, egész életén át ápolásra fog szorulni.
Május 9-én volt három éve a balesete. Sajnos a mai napig borzalmas, bármikor is gondolunk vissza rá
— mondta lapunknak Szabina.

Az orvosoknak szerencsére nem lett igaza, Dávid a kórházat már teljesen önállóan, a saját lábán hagyhatta el, tavaly szeptembertől pedig újra járhatott közösségbe. Az iskolát Miskolcon kezdte meg, de év közben édesanyjával hazatértek Salgótarjánba.
Februárban költöztünk haza és így a második félévet már itt kezdte el egy fejlesztő iskolában. Itt rövidebbek az órák. Sajnos Miskolcon nagyon hosszú volt neki, és messze is voltunk a családtól. Ezért döntöttünk úgy, hogy jobb lesz, ha hazaköltözünk
— magyarázta Szabina.
Bár Dávid imádja az iskolát és a tanárait, azért a nyári szünetet már nagyon várja. A baleset óta ez lesz az első igazi nyara, ami nem a kórházról és a rehabilitációról fog szólni. Mivel a kamasz fiú imádja Budapestet, édesanyja több kirándulást is tervez a fővárosba.
Mi az egészségnek örülünk a legjobban, mert hála Istennek, az jó neki! Minden másnak, amit sikerül majd még elérni, annak csak pluszban örülünk, mert még mindig van út előttünk. Ahogy eddig is, megyünk előre
— tette hozzá bizakodva az édesanya.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.