Felfoghatatlan tragédia rázta meg a baranyai várost, Komlót: a 14 éves Jázmin egy pécsi lakóház hetedik emeletéről a mélybe zuhant. Édesanyja, Éva élete romokban hever: bezárta frissen nyitott virágüzletét, képtelen dolgozni és csak a három kisebb gyermeke tartja benne a lelket. A lányt dübörgő motorok kísérték utolsó útjára: imádott motorozni, alig várta, hogy jogosítványa lehessen. Jázmin néhány nap múlva lett volna 15 éves.

Március 8-án hajnali öt órakor a komlói házukból Éva férje éppen elindult dolgozni. Alig telt el két perc a távozása után, amikor kopogtatni kezdtek az ajtón. Az édesanya a hálószobában volt, először azt hitte, a párja felejtett otthon valamit. Kiment, hogy kinyissa az ajtót, előtte kinézett, hogy ki az: három rendőr állt a küszöbön. Akkor már tudta, érezte, hogy nagy baj van.
Bejöttek és csak néztek rám. Eltelt egy jó pár másodperc, mire bólintottam, hogy mondjanak már valamit. Először azt hittem, Jázminnal autóbaleset történt, talán autókáztak valahol. De aztán az egyik úr kimondta: Jázmin kiesett a hetedikről. Csak annyit bírtam kérdezni: meghalt? A válasz pedig az volt: igen
- mesélte könnyeit nyelve az édesanya a Borsnak.
A sokkoló hír után Éva a konyhában ült maga elé meredve, telefonon hívta a férjét, aki a munkahelyére beérve tudta meg a felfoghatatlan hírt.

Tíz nappal a lány halála előtt mutatta be szüleinek a szerelmét, egy 20 éves fiút. Éváéknak szimpatikus volt a fiú és megbízhatónak tűnt, ezért engedték el vele aznap is. Úgy volt, hogy a fiú szüleinél lesznek, legalábbis ezt mondták nekik.
Bementek Pécsre. Valami buli volt, vagy nem is tudom, igazából az sem, arról volt szó, hogy a fiú szüleinél lesznek, Uránvárosban, és akkor közben meg kiderült, hogy a Nagy Imre úton voltak még és ott lakott állítólag a fiú, albérletben. Egyszerűen nem tudom, mi történhetett, de az öngyilkosságot teljesen kizárom
- mesélt tovább megtörten az édesanya.
Éva szerint lánya tele volt tervekkel és életigenléssel, így az öngyilkosság gondolatát határozottan elutasítja. A fájdalmat csak fokozza, hogy Jázmin március 17-én töltötte volna be a 15. életévét, a tragédia előtt néhány nappal még a jövőjét tervezte.
Ez egyszerűen nem fér a fejembe, az nem lehet! Jázmin imádta az életet. Már kiválasztotta, hogy felszolgáló szeretne lenni, megvolt, hová megy gyakorlatra. Imádott sportolni, a testnevelés volt a mindene, görkorcsolyázott, pingpongozott. Még az ablakon se hajolt ki soha, mert tériszonya volt. Nem olyan gyerek volt, aki ilyet tenne
- meséli elkeseredetten Éva.

Az édesanya alig egy hónappal a tragédia előtt nyitotta meg saját virágboltját, ami minden álma volt. A gyász viszont most mindent elsöpört: a boltot végleg bezárta, képtelen a munkára koncentrálni. Minden erejét a gyermekeinek szenteli és közben Jázmin emlékét őrzi. A kislány szobájában minden érintetlen maradt, úgy, ahogy utoljára hagyta. A táskája még mindig be van készítve a hétfői iskolakezdésre.
Itt a szobája szegényemnek, úgy hagytam mindent, bemegyek hozzá, beszélek neki, és akkor olyan érdekes, hogy kb. olyan 5 perc, és annyira meg tudok nyugodni, mintha mondaná, hogy anya, ne sírj. Ha nem lenne a három kisgyerekem, a 3, a 6 és a 8 éves picik, már biztosan megöltem volna magam. Csak miattuk erősnek kell maradnom.

A kistestvérek is nehezen viselik nővérük hiányát, a legkisebb nem érti, miért nincs ott mindig, ahogy eddig. A nagyobbak pedig sírnak, hogy nem láthatják többet a nővérüket, akit annyira szerettek.
Két idősebb bátyja, akik már nem laknak a szülői házban, szintén képtelen felfogni, hogy kishúguk, Jázmin elhunyt. Velük a nagymama közölte zokogva, hogy Jázmin kizuhant egy erkélyről. Ők szerettették meg a lánnyal a motorozást, sokszor vitték maguk mögött két keréken, ami miatt Jázmin hamarosan le is tette volna a motoros vizsgát, de ez már sajnos nem válhatott valóra.
A legmegrázóbb momentum a kislány 15. születésnapja volt, amit a család már Jázmin nélkül töltött el. Túl kellett élniük azt a napot. Éva úgy érezte, elkészítteti azt a tortát, amit még Jázmin választott ki: egy csokis-citromos finomságot, amelynek tetejét egy motoros díszítés ékesíti.

Mivel Jázmin imádta a motorokat és tervezte a jogosítvány megszerzését, Éva egy motoros csoportban kért segítséget a búcsúztatóhoz. Azt szerette volna, hogy a temetésen motorok zúgjanak, amilyen hangosan csak lehet. A zord időjárás ellenére hárman eljöttek, hogy tisztelegjenek a kislány emléke előtt. Egyikük, Fürtös László, egészen Ausztriából motorozott haza a szertartásra.
Nem ismertem őt személyesen, de az anyukája bejegyzése nagyon megérintett. Nekem is van egy Jázminnal közel egykorú kislányom, így nem volt kérdés, hogy megyek-e. Sem a távolság, sem a rossz idő nem lehetett akadály. Ma egy szomorú vállalást teljesítettem. Bár csak hárman képviseltük a motoros társadalmat, azt gondolom, Jázmin biztosan hallott minket
- emlékezett vissza László a megrázó temetésre.

Éva karján és ujján egy örök emlék, friss tetoválások vannak. Úgy érezte, kellett a gyászának ez a fájdalom, ami a varratással járt. Úgy érzi, Jázmin így minden percben vele van és ha ránéz ezekre, erőt adnak neki a legnehezebb napokon is.

Az édesanya szeretné tudni, hogy mi történt aznap éjjel pontosan, de valószínűleg már sosem fog kiderülni. Jázmin ezt a titkot magával vitte a sírba. Éva bízik benne, hogy a toxikológiai vizsgálatok lezárultával végre elindulhat a megbékélés útján. Addig is marad a csend, a gyertyaláng és az a hit, hogy Jázmin angyalként vigyáz rájuk onnan fentről.
Van segítség!
Ha úgy érzi, segítségre lenne szüksége, tárcsázza a krízishelyzetben lévők részére rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123 telefonszámot, akár mobiltelefonról is!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.