"Terhes voltam, amikor kiderült, hogy agydaganatom van, most búcsúleveleket írok a lányomnak"

Minden reggel, miután a lánya beért a bölcsődébe, és a ház elcsendesedett, Laura Mahon leült a konyhaasztalhoz és ír. Általában könnyek között tölti meg az oldalakat olyan szavakkal, amelyeken egyetlen fiatal anyukának sem kellene gondolkodnia.

A keze kissé remeg, ahogy a tollat ​​fogja, de a fájdalom és a kimerültség ellenére a 33 éves nő eltökélt szándéka, hogy befejezze a levelet. Mert egy napon talán csak így tud majd beszélni a lányával.

Az egygyermekes anyuka glioblasztómával él – az agydaganat egy agresszív formájával. Akik ebben szenvednek, legtöbben az első évben meghalnak. Csak a betegek alig 5 százaléka él öt évig a diagnózis után.

Amikor Laurát 2021 decemberében diagnosztizálták, tragikus módon kevesebb mint egy évet adtak neki – szerencsére rácáfolt az orvosokra és a statisztikát is megdöntötte. Bár minden nap becses, reméli, hogy szeptemberben is itt lehet, és láthatja, ahogy négyéves lánya, Sienna elkezdi az általános iskolát. Ez egy fontos mérföldkő, mert tudja, hogy sok más mérföldkövet már nem fog megélni.

Szívszorító valóság ez az 53 éves Mel Schilling számára is, aki a múlt héten elárulta, hogy a bélrákja átterjedt az agyára , és hogy „a fénye kezd halványulni – ráadásul gyorsan”. A Házasság első látásra sztárja, Mel egy 10 éves kislány, Maddie édesanyja.

„Nagyon bátor dolog, hogy Mel megosztja a történetét a világgal” – mondja Laura a Merseyside-i St Helensből. „Sok bátorság kell ahhoz, hogy valaki a legsebezhetőbb oldalát mutassa, és csodálom az erejét. Ahogy hallottuk, sajnos már nem lehet többet tenni érte, és ez a kemény valóság azok számára, akik halálos diagnózissal élnek. Ez teljesen szívszorító.”

Laura nagyon is jól tudja, hogy az élet egy szempillantás alatt megváltozhat. 20 hetes terhes volt és kozmetikusként dolgozott, amikor egy reggel arra ébredt, hogy nem érzi a lábujjait.

„Sokat estem a lábamra és fejfájásom volt, de az orvosok eleinte azt mondták, hogy valószínűleg a baba nyomja az ideget” – magyarázza. „Fejfájásom és hányingerem volt, de azt hittem, hogy ezek terhességi tünetek. Amikor elvesztettem az érzést a jobb lábamban, tudtam, hogy valami nincs rendben.”

Laurát a liverpooli Walton Központba küldték MRI-vizsgálatra, az Egyesült Királyság egyik vezető neurológiai és idegsebészeti szakkórházába. Ott találtak az orvosok egy mélyen beágyazódott daganatot az agyában.

„Az első gondolatom a babám volt” – mondja. "Azt mondták, hogy nem végezhetnek biopsziát terhesség alatt, mert nem biztonságos. Ez azt jelentette, hogy hónapokig nem fogom tudni a valódi diagnózist, de semmiképpen sem veszélyeztethettem a babám. Ő volt az első. Életem legboldogabb időszaka hirtelen félelemmel és bizonytalansággal teli időszakká változott.”
Laura 30 hetes terhesen, 29 évesen már nehezen tudott járni, ezért 32 éves partnerével, Dannyvel meghozták a „legnehezebb döntést”, hogy hat héttel korábban világra hozzák a lányukat.

„Ez volt életem legfélelmetesebb időszaka” – mondja. „Amíg csak tudtam, vártam, hogy Siennának a legjobb esélyt adjam az életben, de minden nap elveszítettem egy darabot magamból. Minden egyes nap egy újabb testrészemet nem éreztem vagy nem tudtam mozdítani. Kínzás volt. Fizikailag és mentálisan is olyan mértékben küzdöttem, hogy az orvosok egyetértettek abban, hogy mindkettőnk számára a legjobb, ha ebben az időpontban világra hozzuk a babánkat.”

Sienna 2021. november 30-án született, mindössze 1,4 kg-mal, és a koraszülött intenzív osztályra kellett vinni, míg Laura kórházban maradt kivizsgáláson.

Aztán, mindössze két nappal karácsony előtt, lesújtó híreket kapott.

„Azt mondták, hogy negyedik stádiumú agydaganatról van szó, és hogy a daganat mérete megduplázódott az első vizsgálat óta” – mondja Laura. „Mivel a motoros kérgemen volt – ami a mozgást irányítja –, nem tudták teljesen eltávolítani. Megkérdeztem az orvost, hogy mennyi időm van még. Azt mondta, nem valószínű, hogy megérem Sienna első születésnapját. Az egész világom darabokra hullott.”

 „Olyan érzés volt, mintha mellkason lőttek volna. El sem tudom mondani, mit tesz az emberrel, ha hallja ezt. Egymillió gondolat cikázott a fejünkben: »Hogyan mondjuk el a szüleinknek? Mi lesz Siennával?« Mindketten csak sírtunk.”

A lesújtó prognózis ellenére Laura eltökélt volt, hogy ameddig csak lehet, életben marad. A következő hónapban feleségül ment Dannyhez, a United Utilities vezető elemzőjéhez, mielőtt megkezdte volna az intenzív, hathetes kemoterápiás és sugárterápiás kúrát, ami potenciálisan 12 hónapról 18 hónapra növelte volna a várható élettartamát kezelés nélkül.

De a kimerítő kezelés a határaira feszítette amúgy is törékeny testét.

„Nem tudtam járni, és kerekesszéket kellett használnom – állandóan rosszul éreztem magam” – mondja. „Fizikailag és mentálisan is nagyon rossz állapotban voltam, de eltökélt voltam, hogy folytassam a kezelést. Kínzás, de amikor ilyesmi történik veled, vagy elfogadod, vagy nem. Rájöttem, hogy semmin sem változtathatok, ezért úgy döntöttem, hogy élvezem az életemet, és annyi boldog emléket szerzek a családomnak, amennyit csak tudok.”

SZÍVTÖRŐ DÖNTÉSEK

Ekkor hozta meg Laura a szívszorító döntést, hogy egy különleges emlékdobozt készítsen a családja számára, tele levelekkel, képeslapokkal és ajándékokkal.

„Írtam leveleket Dannynek és Siennának” – mondja. „Ez a legnehezebb dolog, de azt akarom, hogy kapjanak tőlem valamit, és emlékezzenek minden szép dologra, amit együtt csináltunk. Azt akarom, hogy Sienna minden születésnapján tudja, mennyire szerettem, ezért minden évben kap üdvözlőlapokat 21 éves koráig, és  egy ékszert az én ajándékomként.”