"Legalább álmukban érezzék anyjuk ölelését" - szívszorító módon segít öt gyermekének a gyász feldolgozásában a gödöllői apa

PUBLIKÁLÁS: 2026. március 25. 16:00

Öt gyermek maradt félárván, miután édesanyjuk véget vetett az életének. A megrázó gödöllői tragédia után az édesapa, László egyedül maradt a rájuk nehezedő fájdalommal. A család legkisebb tagja, az autista Iván egy baráti házaspárnál lelt békére. Az apa azt tervezi., hogy elhunyt felesége ruháiból varrat párnákat a gyerekeknek, hogy legalább álmukban újra megérezhessék anyjuk ölelését.

A gödöllői tragédia januárban mindenkit sokkolt. Szívszorító és egyben felemelő látni azt az erőt, amivel László próbálja összetartani családját. Az édesapa, aki egyedül maradt öt gyermekével, most a gyászfeldolgozás rögös útján járva mindent megtesz, hogy felesége, Andi emléke ne csak fájdalom, hanem szeretet és biztonság maradjon gyermekeik számára, legkisebb kisfiának, Ivánnak pedig megfelelő helyet találjon.

Gödöllői tragédia: az utolsó emlékek egyike, ahol még az édesanya is ott volt
Fotó: Beküldött fotó

Gödöllői tragédia: „Mintha anyukájuk ölelné át őket, amikor alszanak”

Néhány hét telt el azóta, hogy a gödöllői édesanya önkezével vetett véget életének, maga mögött hagyva öt gyermekét és férjét. Németh László őszintén vallott a Borsnak arról, hogyan próbálnak talpra állni a felfoghatatlan veszteség után. Bár a mindennapok nehezek, az apa szerint az iskola és az óvoda hatalmas támaszt nyújt: minden gyerekre külön figyelnek, segítik őket a vizsgákra való felkészülésben és türelemmel fordulnak feléjük, megpróbálják kellőképpen támogatni őket a gyászukban.

László, az édesapa egyedül maradt az öt gyermekükkel
Fotó: Beküldött fotó

Ivánnak lett egy "pótmamája"

A legkisebbik fiú, Iván autista. A kisfiú sorsa reménykeltő fordulatot vett. Lászlónak a tragédiában talán ez a legnehezebb, hogy a többi gyermeke védelmében - mert Iván gondozása teljes embert kíván - kisfiának megfelelő ellátást találjon, ahol úgy szeretik, mintha a sajátjuk lenne. Az édesapa régi jóbarátai ajánlották fel, hogy szívesen segítenek, nekik ugyanis sajnos nem lehet gyermekük.

László, az édesapa hálával beszél erről a „félmegoldásról”, hiszen látja, hogy fia teljesen kinyílt ebben az új közegben.

Iván kivirult náluk. Hidegrázós, de az az igazság, hogy amikor érte megyek, nincs az a nagy katarzis, hogy sírva a nyakamba borulna. Meglát, konstatálja, hogy ott vagyok, de aztán visszamegy Noémihez, és őt öleli

- meséli László.

Ott megkapja azt a folyamatos, állandó biztonságot, amit egy ilyen nagy családban, a tragédia súlya alatt nehéz lenne biztosítani.

Őnála nagyon jól érzi magát, amikor ott van, néha ott is alszik, olyankor békésen végigalussza az éjszakát. Igazán megtalálta a megfelelő közegét, mert ott egyedüli gyerek. Noéminek és a párjának nem lehetett gyereke és ezért nagyon-nagyon szeretve vigyázzák őt és gondoskodnak róla

- mondta az édesapa.

Bár László rendszeresen hazaviszi fiát, egyelőre keresik a hosszú távú megoldást, hogy ez a fajta szeretetkapcsolat megmaradhasson Iván életében.

Anyukájuk ruhái adják az ölelést

A legkisebb lány, a hatéves Janka különleges módon próbál kapcsolódni elhunyt édesanyjához.

Ő szerette volna, ő kérte. Végre elmentünk és kilyukasztottuk a fülét. Pont olyan fülbevalót és ugyanolyan frizurát kért, amilyen az anyukájának volt

-folytatta László.

Az édesapa egy megható ötlettel is előállt: Andi megmaradt ruháiból személyes emléktárgyakat készíttet a gyerekeknek. A terv az, hogy a ruhák egy részét átalakítják Janka méretére, a többiből pedig puha párnákat varratnak mind az öt gyermeknek.

Azt szeretném, ha esténként, amikor lehajtják a fejüket, úgy éreznék, mintha anyához tudnának odabújni. Mintha ő ölelné át őket a ruháin keresztül

- mesélte ötletét az édesapa.

Janka olyan hajat szeretett volna, mint amilyen az anyukájáé volt
Fotó: Beküldött fotó

„Együtt tettük rendbe a sírt a gyerekekkel”

A család nemrég kilátogatott a temetőbe, hogy rendbe tegyék a sírhelyet. A gyászmunkát közösen végezték: virágokat ültettek, gyomláltak, ott, a sírnál szinte szótlanul dolgoztak...

Elmentünk együtt a piacra, vettünk mindenféle virágokat, vittünk ásót, gereblyét. Leszedegettük azokat a koszorúkat, amik már el voltak hervadva. Janka hozott egy rajzot is, beraktuk anya fényképe mellé

- mesélte elérzékenyülve az édesapa.

VIrágokat ültettek és rajzokat is vittek ki a sírhoz a gyerekek — Virágokat ültettek és rajzokat is vittek ki a sírhoz a gyerekek
Fotó: Beküldött fotó

László őszintén beszél a gyerekekkel a jövőről is: megnyugtatta őket, hogy a sírhely hosszú évtizedekre ki van fizetve és egyszer ő is ott nyugszik majd a felesége mellett. Otthon sűrűn szóba kerülnek az emlékek. A gyerekek mesélnek a közös nyaralásokról, a patak felett épített hídról és az erdőben látott vadállatokról. Bazsi, aki édesanyja elvesztése után egyáltalán nem beszélt, mostanra megnyílt.

Bazsit is kérdeztem, hogy hogy van és elkezdett mesélni. Feltörtek az emlékei: mikor anya fönt volt este és ő is fölkelt, kiment és akkor együtt vacsoráztak még este 10-kor, és hogy mennyire jó volt ez. Meg hogy hiányzik neki, meg hogy milyen jó volt együtt ott lent vidéken, amikor nyaraltak. Hidat építettek a patak fölött, meg szarvasokat, vaddisznót láttak, hogy milyen jó volt az

- mesélte meghatottan László.

Álmok és a hála ereje

A gyász nemcsak ébren, hanem álmukban is elkíséri őket. A nagylány nemrég arról számolt be, hogy anyukájával álmodott és beszélgettek, László pedig azóta egyetlen alkalommal látta feleségét álmában:

Andi nagyon kedvesen, szépen mosolyogva nézett rám. Az volt az üzenete, hogy szépen ápolom a gyerekeket. Ez nekem nagyon sokat jelentett

- vallotta be László.

Az édesapa szakember segítségét is kérte a gyász feldolgozásához. Egy gyászfeldolgozó felajánlott ingyenes segítséget a bajban és a „hála” szó mentén indította el a gyógyulás útján.

Hálás vagyok a feleségemnek, hogy a gyerekek itt vannak, és hogy ezt neki köszönhetem.

László azt mondja, amióta a lelkiismeretfurdalás helyett hálát érez a felesége iránt a gyerekekért, három hete nincs szüksége sem nyugtatóra, sem altatóra. A gyerekek is járnak szakemberhez, aki próbálja átsegíteni őket ezen a legnehezebb időszakon.

Az összetört család kezdi összeszedegetni a széthullott darabokat, együtt próbálják túlélni a feldolgozhatatlant. Nemrég kirándulni voltak egy erdőben, ahol az édesapa végre mosolyt látott a gyermekei arcán, mint régebben, még a tragédia előtt oly sokszor...

Akkor, ott egy kis reménysugár tűnt fel, hogy a mérhetetlen fájdalom dacára a szeretet képes utat törni magának. Édesanyjuk már csak az álmaikban és a szívükben van jelen, de érzik, hogy egy láthatatlan óvó ölelés ott maradt számukra. Ami örökre velük is marad.