Élete álma teljesült a nagybeteg Rolandnak, akinek eddig az ágya volt a börtöne

Mozgássérült vagyok, először csak felállni nem tudtam, majd a testem fokozatosan elkezdett leépülni. Az elején még a kezeim is működtek, csak húszéves korom után hagytak teljesen cserben

A napjaimat egy speciális ágyában töltöm, amire még egy számítógépes asztal is fel van szerelve, hogy legalább tartani tudjam a kapcsolatot a külvilággal. Csak derékszögben tudok feküdni, a gerinc deformációm miatt. Mindig arról álmodtam, hogy lássam a világot, ami most Brandt Viktornak az Álomszállítónak köszönhetően végre sikerült

Egy felgyülemlett „vágybomba” van bennem, és szerencsére már, nem csak a kavicsgyűjteményemben tudok itthon gyönyörködni. Most először voltunk az autóval hosszabb úton. A Balatonra mentünk, a Máltai Szeretetszolgálat által támogatott táborba. A testvérem vezetett és végig ott volt velem. Ő volt a segítőm 

A táborban szülők nem lehettek kísérők, csak a testvérek és a barátok. Ezzel lehetőséget biztosítottak édesanyámnak, hogy néhány napot pihenhessen, így ez az időszak számára is szabadabb volt. Többször voltam már ebben a táborban, de idén először saját autóval tudtam menni. A táborban rengeteg program volt. Kipróbáltam a VR-szemüveget, fürödtem, diszkóban is voltam, sőt még motorozni is. Oldalkocsis motorral mentünk, és az öcsém is elkísért. De számomra a társaság jelentette a legnagyobb örömöt