„Nem vagyok spirituális, de ez már több mint véletlen” – fecske figyelmeztette Annát anyukája halálára

Legelőször akkor éreztem valami különöset, amikor apám testvérének a halála történt. Tél volt, valamikor január végén, február elején, farkasordító hideg, mínuszok. És akkor, a legnagyobb döbbenetemre, rám szállt egy lepke. Egyszerűen lehetetlennek tűnt. Ilyenkor nincsennek lepkék, nem is látsz egyet sem, mégis ott volt! Megpihent rajtam, és abban a pillanatban olyan mély, megmagyarázhatatlan érzés töltött el, mintha apám testvére elbúcsúzna tőlem. Mintha ez lett volna az utolsó üzenete. A tél közepén egy lepke... Ez nem lehetett véletlen!

Három és fél hétig volt bent a kórházban édesanyám, ez idő alatt már tudta, hogy nem sok van hátra az életéből. Mindenféle jelek vettek körül, például kopogás, vagy különös álmok, nem éreztem félelmet vagy bármi rosszat, inkább megnyugvást, melegséget, pici boldogságot

Július 16-án, reggel hatkor egy fecske szállt le a teraszom asztalára, először csak nézett rám. Köszöntem neki: „Jó reggelt, drága madárka, legyen szép, napsütéses napod!”, akkor rám szállt, majd elrepült. Két órával később jött a váratlan telefon hívás, édesanyám meghalt...

Azóta minden nap egy fecske jön hozzám a boltba, csak akkor jön amikor én vagyok ott. Reggel 5 és 6 óra között berepül, és csak néz rám, nem repül el. Mintha mondani akarna valamit. Ilyen még soha nem történt velem

Én tényleg nem vagyok spirituális típus. Nem hiszek horoszkópokban, nincs oltárom otthon, és soha nem kerestem jeleket az égen. De amikor egy madár minden reggel ugyanabban az időben megjelenik, napokkal azután, hogy így 'megjósolta' édesanyám halálát… nem tudom nem észrevenni az üzenetet.

Talán csak egy fecske, talán édesanyám egy lelkének a kivetülése, vagy csak a gyász furcsa vetülete. Azonban én minden reggel, amikor meglátom, úgy érzem, nem vagyok egyedül, és ez nekem elég