„Azt mondanám neki, hogy...” - Szem nem marad szárazon, üzent Puskás Ferencnek a dédunokája

Görögország egyik legnépszerűbb sportportálja, a Gazzetta fotókkal gazdagon tarkított riportot közölt Budapestről, végigjárva Puskás Ferenc életének és pályafutásának legfőbb állomásait, és az emlékezetéül szolgáló helyeket – Kispesttől (Bozsik Aréna, Puskás Ferenc utca, a róla elnevezett egykori általános iskolája, illetve mellszobra a KöKi-nél) a Puskás Arénáig, ott is a neki szentelt múzeumig. A cikkben kiemelik, hogy az egykori Száguldó Őrnagy emléke – a Kispest/Honvéd és az Aranycsapat, majd a Real Madrid legendája – városszerte "egyszerűen mindenhol jelen van". Ezt támasztották alá a 2006-ban elhunyt Öcsi bácsi unokájának és dédunokájának a megható nyilatkozatai is.

A Görögországban elsősorban edzőként maradandót alkotott Puskás 1970-től négy évig a Panathinaikosz szakvezetője volt, és hozzá fűződik az athéni klub történetének legnagyobb nemzetközi sikere. Az irányításával jutott el a Pana a Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK – a mai Bajnokok Ligája elődje) 1971-es döntőjéig, ahol csak a Johan Cruyff-féle Ajax tudta megállítani (2-0) a menetelését a londoni Wembleyben. Ezt is érintették szívbemarkoló visszaemlékezésükben Puskás Ferenc leszármazottai.

"Nagyapaként egyszerűen a legjobb volt. Az édesanyámmal és a lányommal együtt ők a legfontosabb emberek az életemben" – mondta például Puskás unokája, Réka, aki azt is elárulta: imádott nagyapja nagyon szeretett vele sakkozni (talán azért is, mert mindig legyőzte), és úgy érzi, Magyarországon már-már királyként szeretik és tisztelik, sportolóként és az embersége miatt is.

"Emlékszem, hogy a nagyapám nagyon boldog volt Görögországban, hogy nagyon jól bántak vele, és hogy sikerült a Panathinaikoszt 1971-ben a BEK döntőjébe vezetnie (nem nyerték meg, de így is történelmi teljesítmény volt). Mindig nagy szeretettel beszélt arról az időszakról – tette hozzá, majd amikor megkérdezték, mit mondana a nagypapájának, ha most találkoznának, Réka így felelt:

Puskás Ferenc dédunokája is büszke

Puskás Ferenc dédunokája, Ane Puskás is Öcsi bácsi magánemberi tulajdonságait emelte ki. Mint mondta, Magyarország számára a dédnagyapja több egy nagy sportolónál: valóságos nemzeti jelképpé vált; "szinte futballistennek vagy királynak tekintik", aki az ország identitásának és büszkeségének a része.

"Az a legérdekesebb, hogy bár mindenki ismeri a sikereit és a csodálatos bal lábát, mégis mindig a jellemét dicsérik. Gyakran hallok történeteket a hihetetlen nagylelkűségéről; olyan ember volt, aki mindig kész volt segíteni bárkinek, aki rászorult, anélkül, hogy bármit is várt volna cserébe. Gyakran hallom, hogyan segített más száműzötteknek, vagy hogyan gondoskodott a körülötte lévő emberekről. Ez az oldala, egy nagy szívű és alázatos ember az, ami igazán nyomot hagyott mindazokban, akik ismerték, a címeken vagy a hírnéven túl” – mesélte büszkén Ane, kiemelve: a dédnagypapája "nagyon egyszerű ember volt, és a legnagyobb boldogsága az volt, hogy közel lehetett a saját családjához", és imádott órákig játszani velük, kisgyerekekkel. – Számára az igazi siker nem a trófeák, hanem az otthoni nyugalom és nevetés pillanatai voltak.”

Ane Puskásnak is feltették a kérdést: mit mondana legendás felmenőjének, ha most szót válthatna vele?

– válaszolta Puskás Ferenc dédunokája.