
Egy napja sokkban a futball- és sportvilág. Csütörtökön magyar idő szerint hajnali fél kettőkor elhunyt a Liverpool labdarúgója, Diogo Jota, illetve testvére – szintén profi futballista – André Silva a spanyol Zamora tartományban. A testvérpár Lamborghinivel utazott az autópályán, de egy előzésnél defektet kaptak, és onnantól már menthetetlen volt minden. Jota és André halálraégtek a benzintől meggyulladt autóban, a helyszínre érkező rendőrök csak az autó rendszámából tudták megállapítani, hogy kik is a tragédia érintettei. Diogo Jota mindössze 11 nappal az esküvője után hunyt el, három gyermek maradt apa nélkül.
A közösségi médiában sorra érkeznek az érzelmes búcsúk Diogo Jotától. Liverpooli csapattársa, a skót Andrew Robertson szívfacsaró levélben köszönt el a 28 éves játékostól. A balhátvéd jelen volt Jota esküvőjén is június 22-én, erről egy fotót is megosztott a bejegyzésében. Aképen a bajnokcsapatból még Caoimhin Kellehet látható, aki azóta eligazolt a Vörösöktől
„Akikre most a legtöbbet gondolok, azok a családtagjai. Az ő veszteségük felfoghatatlanul nagy. Borzasztóan sajnálom, hogy elveszítettek két ilyen értékes lelket – Diogót és Andrét.
Mint csapat, és mint klub, együtt próbáljuk feldolgozni mindezt... bármennyi időbe is teljen.
Én most a barátomról szeretnék beszélni. A haveromról. Arról a srácról, akit nagyon szerettem, és akinek a hiánya őrületesen fáj majd.
Órákig tudnék beszélni róla, mint játékosról, de most mindez valahogy jelentéktelennek tűnik. Az ember számít. Az, aki ő volt. Egy igazán jó ember. A legjobb. Őszinte, természetes, igazi. Tele szeretettel azok iránt, akiket fontosnak tartott. Tele élettel és vidámsággal.
Ő volt a legbritebb külföldi játékos, akivel valaha találkoztam. Mindig vicceltünk vele, hogy valójában ő ír... én persze azt mondtam, hogy inkább skót, és „Diogo MacJotának” hívtam. Együtt néztük a dartsot. Szerettük a lóversenyt, és a szezon egyik fénypontja az volt, amikor együtt mentünk Cheltenhambe – ez az egyik legjobb közös élményem vele."
Utoljára élete legboldogabb napján láthattam őt – az esküvőjén. Azt a soha el nem múló mosolyt akarom megőrizni magamban abból a varázslatos napból. Azt, ahogy szinte sugárzott a szeretettől, amit a felesége és a családja iránt érzett.
Nem tudom elhinni, hogy búcsúznunk kell. Túl korán jött el ez a pillanat, és iszonyúan fáj. De köszönöm, hogy része voltál az életemnek, haver – és hogy jobbá tetted.
Szeretlek, Diogo.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.