A sztent beültetés az egyik legkíméletesebb megoldás koszorúér-szűkület esetén, hiszen azt jelenti, hogy egy érfalat kitámasztó fémhálót építenek be az érbe.
De vajon elégséges ez a biztonsághoz? Szabad egyáltalán mozogni ilyen előzmények után?Dr. Sztancsik Ilona, a KardioKözpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta a beültetés utáni életmód jelentőségére hívta fel a figyelmet.

A sztent maga egy hálós szerkezetű, csőszerű eszköz, amelyek azért helyeznek el az érben, hogy nyitva tartsa azt. Az érfalba rögzített eszköz nem mozdul el a helyéről, nem vehető ki, bár ma már elérhetőek a néhány hónap után felszívódó sztentek is. A speciális fémötvözetből készült háló nem korrodálódik és az esetek legnagyobb részében tartós megoldást jelent. De hogyan derülhet ki, hogy sztent beültetésre, sztentelésre van szükség?
- A sztentelés csak első lépés a teljes, biztonságos élet felé, amely adott esetben akár életmentő is lehet – hangsúlyozza dr. Sztancsik Ilona, a KardioKözpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta. – Ami azonban ezután következik, az határozhatja meg a jövőt. A sztent beültetés ugyanis csak lehetőséget ad arra, hogy egy egészségesebb életmódot alakítsunk ki, ezáltal akár egy második infarktust vagy egy második sztent beültetést megelőzzünk. Tehát a legfontosabb, hogy ne betegként tekintsünk magunkra, aki kíméletre, esetleg ágynyugalomra szorul.
A sztent beültetés másnapján ugyanis – ha minden rendben van – a páciens már haza is mehet. Ilyenkor már érdemes lassan sétálni, az első héten még csak napi 6x3-5 percet, majd 6-7 hét alatt feltornázva a mozgást napi 1 órára. Aki korábban is aktív volt, annak gyorsabb is lehet a visszaállás, de minden alkalommal figyelni kell, hogyan hat a szervezetre a fizikai aktivitás és persze a gyógyszerek együttesen.

A kardiológiai rehabilitációminden szív-érrendszeri esemény, műtét, beavatkozás után szükséges. Igaz ugyan, hogy a folyamat már a kórházban elkezdődik, és esetleg szanatóriumban vagy járóbeteg szakambulancián folytatódik, azonban ennek végeztével a betegnek magának kell kialakítania az életmódját – ismerteti Sztancsik doktornő. - A nagy szív-érrendszeri események után sokan veszélyesnek gondolják a mozgást, holott ennek az ellenkezője az igaz. Ilyenkor fizikailag is meg kell erősíteni a szívet és ki kell alakítani egy szívbarát életmódot. Vagyis asztentelés utáni kardiológiai rehabilitációnak éppúgy része a mozgásterápia és a gyakorlati dietetikai foglalkozás, mint a stresszkezelés, szükség esetén a testsúlycsökkentés, illetve az olyan vizsgálatok, mint a nyugalmi – ésterheléses EKG,aszívultrahang, aterheléses szívultrahang, a laborvizsgálatok és szükség esetén a társbetegségek kezelése. A cél minden esetben az, hogy elkerülhető legyen az ismételt érelzáródás és kialakítható legyen egy teljes, biztonságos, élvezhető életmód.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.