Hogyan lehet kezelni a felnőttkori gerincferdülést?

A gerincferdülés általában gyermek- vagy serdülőkorban alakul ki, azonban ennél ritkább esetekben előfordul, hogy később, a pubertás után, a csontváz fejlődésének lezárulása végeztével jelenik meg.

A felnőttkori gerincferdülés okairól, tüneteiről és a kezelés lehetőségérőldr. Dobos Márta Ilona, a FájdalomKözpont ortopéd orvosa beszélt.

Miért alakulhat ki a felnőttkori gerincferdülés?

A gerincferdülés (scoliosis) egy térbeli elváltozás, amelyre nem csak a tartás megváltozása, de a fájdalom és a csökkent teljesítőképesség is felhívhatja a figyelmet. Éppen ezek azok a tünetek, amelyek miatt kezelést igényel a probléma, ami azonban sokáig semmiféle panaszt nem okoz. Az is jellemző, hogy míg serdülőkorban a gerincferdülés a gerinc felsőbb szakaszait érinti, addig a felnőttkorban kialakuló scoliosis inkább a derék környékén jelentkezik, ugyanis ez a szakasz a legérzékenyebb az idősödéssel és degenerációval kapcsolatos változásokra.

A felnőttkori gerincferdülés oka leggyakrabban az idősödés okozta degeneráció, vagyis ízületi kopás és következményesporckorongkárosodás, ami elvezet a scoliosisig, de az sem ritka, hogy egy gyermekkorban kialakult gerincferdülést diagnosztizálnak felnőttkorban.

Egyes esetekben a serdülőkori gerincferdülés csak felnőttkorban okoz tünetet, és ekkor már kezelést is igényel. Az esetek egy részében valamilyen betegség következményeként alakul ki a másodlagos gerincferdülés (például csontritkulás, trauma, tumor miatti csigolyatörés), sokszor pedig idiopátiás vagyis ismeretlen eredetű felnőttkori gerincferdülésről lehet beszélni.
-Sok esetben a felnőttkori scoliosis nem okoz panaszt, de néhányanderékfájdalom, lábfájdalom, gyengeségérzet, zsibbadás miatt fordulnak orvoshoz – ismerteti Dobos doktornő. – Ritkábban, de akár azt is tapasztalhatja a beteg, hogy veszít a magasságából – jellemzően kompressziós csigolyatörés miatt -, esetleg a medence és a csípő elhelyezkedésében észlel változást.

A gerincferdülés típusától, fokozatától függ a kezelés

A gerincferdülés diagnózisának felállításához nem csak fizikális vizsgálatra – például reflex-, érzékelés-, izomerő felmérésre - lehet szükség, hiszen számos paraméter szerint lehet osztályozni ezt a betegséget. Nem csak az elhelyezkedését mérjük fel, de besoroljuk többek közt a kialakulás ideje, a gerincferdülés minősége, az oka, a csigolyatípus, a mobilizálhatóság szerint, és az elváltozás fokát is különböző skálák szerint mérhetjük. Természetesen azt is figyelembe kell venni, okoz-e panaszt a scoliosis, legyen az fájdalom vagy súlyosabb esetben akár széklet- vagy vizeletürítési probléma, az izomműködését érintő nehézség. A fizikális vizsgálatokon túl szükség van álló helyzetű, kétirányú gerinc röntgenvizsgálatra a pontos diagnózis érdekében.

Milyen kezelési lehetőségekkel lehet számolni?

Ha gerincferdülésről van szó, több irányból kell közelítenünk a problémához. Egyrészt az esetleges fájdalmat kell csökkenteni, enyhébb esetben vény nélküligyógyszerekkel,súlyos esetben akár úgynevezett idegblokáddal. Másrészt viszont muszáj mobilizálni a gerincet, megerősíteni a hát- és a hasizmokat, nyújtani, tartást javítani – ezeket a célokat leginkább személyre szabott funkcionális gyógytornával lehet elérni. A rendszeres fizikai aktivitás még akkor is beépítendő az életmódba, ha az korábban nem volt jelen – a mozgáshiány már a kialakulásnak is rizikófaktora -, és ugyancsak érdemes adott esetben a túlsúly leadásán dolgozni.

Szintén fontos az ülőmunka miatti kényszertartások megváltoztatása, és nagyon jelentős hatása van a dohányzásról való leszokásnak is, hiszen az önmagában felgyorsítja a degeneratív folyamatokat.

Egyes, súlyos esetekben szükség lehet műtéti kezelésre is, elsősorban a gerinc egyensúlyának visszaállítása, a komoly fájdalmak megszüntetése és az életminőség javítása miatt – hangsúlyozza dr. Dobos Márta Ilona, a FájdalomKözpont ortopéd orvosa. - A megközelítés minden esetben az aktív elemek, azaz az izmok erősítése, az izom kiegyensúlyozatlanság megszüntetése. A felnőttkori gerincferdüléses páciensek kezelésében tehát nem csak a görbület romlásának megakadályozása, hanem a következményként kialakuló funkcióbeszűkülések (például szív, tüdő) és a fájdalom csökkentése a cél.