Mi rontja jelentősen a COVID-dal szembeni esélyeket?

Egy vizsgálat szerint a súlyos lefolyású COVID-19 megbetegedés, a magasabb vírusterhelés és a megváltozott immunválasz összefüggésben áll az elhízással.

Egy, a ’Journal of Infectious Diseases’ című szaklapban 2021. július 31-én közzétett prospektív vizsgálat szerint az amerikai katonai egészségügyi rendszer (MHS) azon ellátottjai körében, akik esetében COVID-19 megbetegedést diagnosztizáltak, az elhízás független változóként szoros összefüggésben állt a kórházi kezelés vagy az oxigénterápia szükségességével, a magasabb vírusterheléssel és a megváltozott immunválasszal - számol be aWebbeteg.hu.

A Maryland állambeli Bethesdában található egészségtudományi egyetem (Uniformed Services University of the Health Sciences) kutatói által vezetett csoport logisztikus regressziós modelleket alkalmazott, hogy összehasonlítsa a vírusterhelést és az immunválaszt az elhízott és a nem elhízott betegek esetében 7 katonai kezelőhelyen, kórházi kezelés szerint csoportosítva. A betegek abban az esetben kerültek be a vizsgálatba, ha igazolt vagy gyanított COVID-19 megbetegedésben szenvedtek, vagy ha a közelmúltban magas volt a kockázata a vírussal való megfertőződésüknek.

Soványnak vagy normális testtömegindexűnek (BMI) a 24,8 kg/m2 alatti; túlsúlyosnak a 25-29,9 kg/m2 közötti; elhízottnak a 30-34,9 kg/m2 közötti; súlyosan elhízottnak pedig a 35 kg/m2 és annál magasabb értékkel rendelkezőket tekintették.

Az 511 fő COVID-19 beteg 24%-a volt elhízott, és 14%-a volt súlyosan elhízott. Az obezitás összefüggött a kórházi kezeléssel (korrigált esélyhányados : 1,91) és a kiegészítő oxigénterápia szükségességével (aOR: 3,39). A COVID-19-es esetek több mint háromnegyede túlsúlyos résztvevőknél fordult elő. A járó betegek közül azok esetében, akik súlyosan elhízottak voltak, magasabb volt a vírusterhelés, és magasabb volt a SARS-CoV-2 tüskefehérjéje elleni immunglobulin G (IgG) koncentrációjának csúcsértéke.

A kutatók megjegyezték, hogy az elhízott járó betegek esetében tapasztalt megnövekedett vírusterhelés nem volt megfigyelhető a fekvő betegek esetében. „Nem ismeretes, hogy ez a fekvő betegeknél alkalmazott antivirális gyógyszerek használatát tükrözi-e, vagy a fekvő betegek esetében a betegség lefolyásának viszonylag későbbi szakaszában történő mintavételt, amikor a vírusterhelés várhatóan már rohamosabban csökken” – írták.

A vizsgálati minta 64,2%-a férfi, 62%-a 18 és 44 év közötti, 51,5%-a aktív szolgálatot teljesítő katona, 48,6%-a pedig leszerelt vagy nyugdíjas katona volt. Az összes résztvevő 25%-a került kórházba, ami a normál testsúlyú vagy sovány betegek 14%-a és a súlyosan elhízott betegek 52%-a között mozgott.

Az összefüggések feltehetően többtényezősek

Az átlagos BMI magasabb volt a fekvő betegek esetében, mint a járó betegeknél, és azoknál, akik esetében oxigénterápiára volt szükség, mint azoknál, akik nem igényeltek oxigénterápiát. A vizsgálatba bevont résztvevők 35%-a esetében fennállt legalább egy alapbetegség, ami a sovány vagy normál testsúlyú résztvevők 25%-a és a súlyosan elhízott személyek 68%-a között mozgott. A leggyakrabban előforduló alapbetegségek a magas vérnyomás (20,1%) és a cukorbetegség (12%) voltak, és mindkettő egyre gyakoribb volt a nagyobb fokban elhízottak körében.

„A katonai egészségügyi rendszer ellátottjainak populációját illetően az elhízás szoros összefüggésben állt a COVID-19 megbetegedés súlyosságával, a vírusterheléssel és az antitestes válaszreakcióval, ami arra enged következtetni, hogy az obezitás és a COVID-19 megbetegedés súlyossága közötti kapcsolatot a megnövekedett vírusterhelés jelentheti azon személyek esetében, akiknek magasabb a testtömegindexük” – állapították meg a szerzők.

A kutatók kifejtették, hogy az elhízás és a súlyos lefolyású COVID-19 megbetegedés között fennálló szoros kapcsolat mögött meghúzódó összefüggések valószínűsíthetően többtényezősek; és a károsodott szív- és érrendszeri, légzőszervi, metabolikus, illetve hematológiai funkciókat, a felerősített vagy nem megfelelően szabályozott immunválaszokat foglalhatják magukba, ami a vírus nagyobb mértékű replikációjához és nagyobb fokú gyulladásos immunválaszhoz vezet, valamint az angiotenzinkonvertáló enzim 2 (ACE2) receptorok magasabb számát eredményezi, amiken keresztül a SARS-CoV-2 vírusok (így nagyobb számban) bejutnak a sejtekbe.

A jövőbeni COVID-19 megbetegedéssel kapcsolatos kutatások során meg kell vizsgálni a gyulladásos biomarkerek és a veleszületett immunitás (pl. az NK-sejtek, azaz a természetes ölősejtek (natural killer sejtek)), valamint a memória T-sejtek szerepét az elhízott betegek esetében; az elhízással összefüggő inzulinrezisztenciát; a bélflóra egyensúlyának felborulását, és bizonyos mechanizmusokat, úgymint például a túlburjánzott lágyszöveteket a felső légutakban, amelyek akadályozzák a levegő áramlását – vonták le a következtetést a szerzők.

A cikk folytatásáért KATTINTSIDE!