Meddig normális a testvérféltékenység? - 1. rész

Mikor és hogyan lépjenek közbe a szülők?

„Ő elmehet a barátaival moziba, akkor én miért nem?” „Őt jobban szereted, mint engem!” – hány ehhez hasonló megjegyzéssel találkoznak a szülők, ha több gyermekük van? A testvérféltékenység normális, de vajon milyen mértékben? S hogyan kezelhető?

Vajon hány sértődött megjegyzéssel szembesülnek a szülők, ha gyermeküknek testvére is születik? Akinek van csemetéje, tisztában lehet azzal, milyen méreteket ölthet a testvérféltékenység. S bár a gyerekek a legközelibb barátok is lehetnek, nehéz olyat találni, aki tökéletesen kijön valamennyi testvérével.

Mondhatni, a családi élet természetes velejárója a testvérharc, melyben nagy szerepet játszik a lurkók eltérő személyisége és kora. Sok esetben azonban a testvérek riválist is látnak egymásban, akik az egyenlő bánásmódért, a szülői figyelemért és olykor a különféle családi tulajdonokért küzdenek (például a fürdőszobáért, a telefonért vagy az utolsó szelet tortáért).

A növekedés normális része a testvérek közötti rivalizálás, az azonban könnyen az őrületbe kergetheti a szülőket. Mi a kulcsa az otthoni viták minimalizálásának?

Legyünk tisztában azzal, mikor kell hagyni, hogy a testvérek maguk oldják meg a köztük levő problémákat és mikor szükséges közbelépni.

A konfliktus gyökere

A gyerekek – főleg, ha kisebbek - nem éppen a legracionálisabb emberek. Olykor a legkisebb gondból is óriási harcot csinálnak, amely igencsak feszegetheti a határokat a testvérek kapcsolatában. Mi lehet a konfliktus gyökere?

• Figyelem: a gyerekek állandóan a szüleik figyelméért versengenek, ez a testvérféltékenység egyik kiváltó oka. Minél elfoglaltabb az anya és az apa, annál nagyobb az igényük a figyelmükre, ők pedig sajnos annál kevesebbet fordítanak mindegyik gyermekre. Amikor kisbaba születik, a nagyobb gyermek számára különösen nehéz, hogy „elveszítette pozícióját”, már nem ő van a középpontban. Sok esetben a szülők arra a gyermekre figyelnek jobban, aki beteg vagy speciális igényei vannak – például tanulási nehézségek miatt. A lurkók gyakran viselkednek rosszul, csak azért, hogy megszerezzék a figyelmet, ha úgy érzik, ignorálva vannak.
• Osztozkodás: a legtöbb háztartás nem rendelkezik korlátlan forrásokkal. Vagyis, a testvéreknek több dolgon is osztozniuk kell – sok gyermek, főleg, ha kicsi, nagyon rosszul kezeli, ha át kell adnia egy játékot vagy bármi egyebet, amelyet tulajdonának érez.
• Egyedi személyiségek: lehet, hogy az idősebb gyermek nagyszájú és önfejű, míg a kisebb csendesebb, introvertáltabb típus. A testvérféltékenység mellett az efféle, temperamentum-beli különbségek is problémákat okozhatnak. A kor és a nem miatt szintén dúlhat testvérharc.
• Méltányossági kérdések: a gyermekek olyanok, mint az apró ügyvédek – állandóan azt hangoztatják, hogy „ez nem fair”, egyenlőséget követelnek és küzdenek azért, amiről úgy gondolják, hogy az természetes módon jár nekik.

A fiatalabbik panaszkodhat azért, mert az idősebbik elmehet egy koncertre, neki pedig otthon kell maradnia. Fordított esetben a nagyobbikat bosszanthatja, hogy a kisebbre kell vigyáznia, ahelyett, hogy a barátaival lófrálna. A nem fair bánásmód a testvérféltékenység egyik fő forrása.