A koronavírus teszt kisokos – Melyik mire és hogyan használható 4. rész

A koronavírus miatt a mindennapi beszélgetésekben is megjelent a PCR, vírusgenom, RNS, gyorsteszt, antigén, ellenanyag szó. De mit is jelentenek ezek pontosan?

A jelenleg zajló világjárvány miatt a virológiai laboratóriumi diagnosztika a figyelem középpontjába került. A hétköznapi beszéd részévé váltak a virológiai, immunológiai, diagnosztikai szakszavak: a napi sajtóanyagokban, híradásokban, de a közbeszédben is megjelent a PCR, vírusgenom, RNS, gyorsteszt, antigén, ellenanyag, átvészelt fertőzés, neutralizáló ellenanyag és még sok más, a témához kapcsolódó kifejezés.

Az tudomany.hu-nak most Csoma Eszter, a Debreceni Egyetem Orvosi Mikrobiologiai Intézetének adjunktusa írt részletes összefoglalót a vírusdiagnosztikával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról.

Hogyan mutatható ki, hogy valaki már átesett a fertőzésen?

Ha a szervezetünkbe vírus kerül, akkor immunrendszerünk szinte azonnal felveszi a harcot a betolakodóval. A bonyolult folyamat egyik eredménye, hogy a vírus fehérjéi, antigénjei ellen egy idő után specifikus ellenanyagok jönnek létre. Ezek pedig kimutathatóak, vagyis közvetve igazolhatják, hogy a vírusfertőzés korábban megtörtént.

Hogyan végezhető a vizsgálat?

Az ellenanyag-vizsgálatra alapvetően kétféle lehetőség van:

• gyorsteszttel;
• laboratóriumban használt szerológiai teszttel.

A gyorstesztek már a világjárvány kezdetén is elérhetőek voltak, jóllehet közülük akkor többnek megkérdőjelezték a használhatóságát. Azóta már jobb tesztek érhetőek el, ám még a megfelelő vizsgálatokon átesettek szenzitivitása és specificitása is jóval elmarad a laboratóriumban használatos, bonyolultabb tesztekétől. Általánosságban elmondható, hogy az antigéngyorstesztekhez hasonlóan rövid idő alatt eredményt adnak, egyedi minták vizsgálhatóak velük, megfelelő kontrollokat tartalmaznak.

A laboratóriumi vizsgálatok bonyolultabbak, szaktudást és gépeket igénylő, ún. immunassay-k. Az elérhető tesztek módszertanilag változatosak, vannak, amelyekkel az ellenanyag mennyisége is meghatározható.

Mit mutat ki ez a vizsgálat?

A vérkeringésben lévő ellenanyagokat. Detektálhatják külön-külön az IgM-et, az IgG-t és esetleg az IgA-t, de akár ezeket együtt is, ekkor ún. totál ellenanyag-vizsgálatra kerül sor.

Mire van szükség a vizsgálathoz?

A vizsgálathoz vérmintára van szükség, amit a jól ismert módon vénából vesznek. Gyorstesztek esetén viszont akár az ujjbegyből nyert vércseppel is elvégezhető a teszt.

A vizsgálathoz a vírus antigénjére van szükség. Ezek közül elsősorban a tüskefehérjét (S) és a nukleokapszid fehérjét vagy ezek egy részét használják.

Használható-e akut, éppen zajló fertőzés igazolására?

Nem javasolt, mivel a vírus szervezetbe való bejutása és az ellenanyagok kimutatható mennyiségben való megjelenése közt jelentős idő telik el (leggyakrabban 1–3 hét). A vizsgálatok alapján ez az idő és az ellenanyagok mennyisége is eltérő a súlyos tünetekkel küzdők, az enyhe tünetesek és a tünetmentes fertőzöttek esetén. A megfigyelések szerint minél súlyosabb a fertőzés, annál hamarabb és annál több ellenanyag mutatható ki. Enyhe, tünetmentes fertőzöttek esetén pedig nagyon alacsony ellenanyag-mennyiséget is mértek, ráadásul lassabban érte el a kimutathatóság szintjét, sőt voltak, akikben egyáltalán nem sikerült ellenanyagot kimutatni. Az eddig összegyűlt tudományos adatok alapján az ellenanyag-vizsgálatot diagnosztikus céllal nem érdemes a tünetek megjelenését követő két héten belül végezni. Ez idő alatt azonban a fertőzött személy vírust ürít, fertőz. Vagyis a diagnózis felállítása ebben az időszakban a fentebb részletezett, vírust kimutató módokon lehetséges. Ugyanakkor, ha valaki esetében erős a COVID-19-betegség gyanúja, de a direkt vizsgálati módszer nem igazolja a vírus jelenlétét, érdemes szerológiai vizsgálatot végezni. Ekkor a betegség akut szakaszában, az első héten, majd 2–4 hét múlva is vesznek mintát. Erős a gyanú a fertőzésre, ha a második mintában az elsőhöz képest nagyobb mennyiségű specifikus ellenanyag mutatható ki.

Milyen eredménye lehet a vizsgálatnak?

Az ellenanyag-vizsgálat eredménye: NEGATÍV

Ebben az esetben nem mutattak ki ellenanyagot. Kizárja-e ez annak valószínűségét, hogy az illető korábban megfertőződött a vírussal? A válasz: nem. Hiszen egyesekben lassan emelkedik az ellenanyag mennyisége, és lehetnek olyan fertőzöttek, akikben egyáltalán nem mutatható ki a bizonyított fertőzés ellenére.

Az ellenanyag-vizsgálat eredménye: POZITÍV

Ellenanyagot mutattak ki a vírus antigénje ellen. Igazolja-e ez a korábbi fertőzést, ha erre nem volt bizonyíték (nem végeztek vagy negatív lett a PCR vagy antigéngyorsteszt)? A válasz: valószínűsíti. Két egymást követő, nagyobb időkülönbséggel vett mintában az ellenanyag mennyiségének növekedése erősíti az eredményt. Ezeknek a teszteknek a pozitív prediktív értékét, azaz annak valószínűségét, hogy a pozitív eredmény valóban átvészelt fertőzést jelent, több tényező is befolyásolja. A teszt szenzitivitása és specificitása mellett hangsúlyos szerepet kap a vírusfertőzés prevalenciája az adott populációban. A prevalencia a fertőzöttek aránya a populációban. Minél kevesebben estek át a fertőzésen, annál valószínűbb, hogy a detektált pozitivitás nem valós, különösen, ha a specificitás nem közel 100%. A világ számos pontján jelenleg még alacsony az átfertőzöttség.

Az ellenanyag-vizsgálat eredménye: KÉTES

A teszt nem negatív, az eredmény nem zárja ki az ellenanyag jelenlétét. Ebben az esetben javasolt később egy újabb vérminta vétele és vizsgálata.

Jelent-e a valós ellenanyag-pozitivitás teljes védettséget a fertőzéssel szemben?

Valószínűsíti a fertőzést, ha nem történt PCR-rel vagy antigéngyorteszttel korábban vizsgálat és valamilyen szintű védelmet is jelent (ha a fertőzést nem is akadályozza meg, a betegséget megelőzheti vagy súlyosságát mérsékelheti), de ismereteink e téren még hiányosak. Igazoltak már újrafertőződést, ám egyelőre még csak néhány esetben. A rutin diagnosztikai módszerekkel kimutatott ellenanyagok nem feltétlenül neutralizáló ellenanyagok, azaz olyanok, amelyek képesek megakadályozni a vírus sejtbe való bejutását azzal, hogy az ehhez szükséges vírusfehérjékhez kötődnek.

Vizsgálható-e neutralizáló ellenanyag jelenléte?

Igen, azonban ez nem rutin diagnosztikai tevékenység. Plazmaterápiára használt vérmintákból, illetve kutatási céllal végeznek jelenleg ilyen vizsgálatokat. A hagyományos módszer, amelyhez fertőzőképes vírus szükséges, kizárólag BSL-3 laboratóriumban történhet. Azonban ehhez hasonló, ezt szimuláló vizsgálatok veszélyes vírus nélkül is elérhetőek alacsonyabb biztonsági fokozatú laborok számára.

Jelenti-e igazolt korábbi fertőzés, majd negatív ellenanyagteszt, hogy nincs védettség?

Nem tudjuk. Azt azonban feltételezik, hogy a humorális immunválasz mellett, ami az ellenanyagok megjelenésével jár, az ún. celluláris, azaz sejtes immunválasznak is jelentős a szerepe a fertőzés leküzdésében, így a betegséggel szembeni védettségben is.

Vizsgálható-e a vírussal szembeni sejtes immunválasz?

Kutatási céllal igen, de nem rutin diagnosztikai tevékenység.

Vizsgálható-e, hogy a vakcinálás után keletkeznek-e ellenanyagok?

Igen, a laboratóriumi tesztek alkalmasak erre, azonban a szervezet csak azok ellen a vírusfehérjék ellen termel ellenanyagot, amelyeket a vakcina tartalmaz, vagy amelyek a vakcinálás után a szervezetünkben keletkeznek. A Magyarországon eddig használt vakcinák (Pfizer-BioNTech és Moderna), illetve a híradásokból ismert Szputnyik V és AstraZeneca oltóanyagok is csak a vírus S-fehérjéjének keletkezését eredményezik, így ellenanyag csak ez ellen alakul ki. Ha ezen védőoltások utáni ellenanyagválaszt akarjuk vizsgálni, olyan tesztet kell választanunk, ami az S-antigén elleni ellenanyagokat mutatja ki.

Összefoglalás

Az akut SARS-CoV-2-fertőzés igazolása általában mikrobiológiai diagnosztikai laboratóriumokban a vírus RNS-ének kimutatásával zajlik légúti mintából. Egyrészt anyagi okok miatt, másrészt a laboratóriumi vizsgálathoz szükséges személyi és tárgyi feltételek miatt azonban a szinte bárhol végezhető, mikrobiológus szakembert nem igénylő, szintén légúti mintából végezhető antigéngyorsteszteket is alkalmazzák. Ezek pozitív eredmény esetén igazolják a fertőzést, a negatív eredmény azonban egyik vizsgálati módszer esetén sem zárja azt ki. A múltban lezajlott fertőzés vizsgálata során a vírus elleni ellenanyagokat mutatják ki. Ez pozitív esetben valószínűsíti a fertőzést, de nem jelent feltétlenül védettséget a fertőzéssel szemben. A korábbi fertőzés tényét negatív eredmény esetén sem zárhatjuk ki.