A paradicsomtól a bébirépáig
Számos zöldséget és gyümölcsöt fogyasztunk hetente vagy naponta, melyekről tanultunk is egykor. Mégis garantáltan meglephetnek minket velük kapcsolatos tények. Például, hogy egyik másik nem is gyümölcsnek vagy zöldségnek számít.
Egyszer régen, amikor megismerkedtünk velük, egy bizonyos kategóriába tettük az általunk kedvelt vagy kevésbé favorizált gyümölcsöket és zöldségeket – sőt tanultunk is róluk az iskolában.
Ehhez képest meghökkentő tényekkel szembesülhetünk most. Vannak ugyanis gyümölcsök és zöldségek, melyek cseppet sem azok, aminek hisszük őket.
A paradicsom alapvetően gyümölcs – a törvény szerint azonban zöldség. Háttértörténete szerint az 1800-as években New York kikötője megadóztatta a zöldségeket, de a gyümölcsöket nem. Egy importőr azzal akarta csökkenteni költségeit, hogy kijelentette, a paradicsomai gyümölcsök. Az eset a bíróságon kötött ki, amely meghatározta, hogy a köznyelvben az a termék, amelyet hússal vagy hallal szervíroznak, zöldség. Vagyis, a férfinak végül ki kellett fizetnie a paradicsomadót.
Több kalciumot kellene bevinnünk szervezetünkbe? Ahelyett, hogy még egy pohár tejet öntünk, érdemes fügét is fogyasztanunk. Ez a gyümölcs nagy mennyiségben tartalmaz kalciumot: egy csészényi szárított fügében éppen annyi van, mint a hasonló mennyiségű tejben. Ez a gyümölcs ráadásul nagyszerű rostforrás is. Ne vigyük azonban túlzásba, mert ha sokat eszünk belőle, több cukorhoz és kalóriához juthatunk, mint gondolnánk.
A növényvilágban a szeder, áfonya és az eper nem számít valójában bogyónak, inkább apró, egyedülálló gyümölcsök csomóinak tekinthetők, melyek együtt nőnek. Viszont kellően édesek ahhoz, hogy bogyónak hívjuk őket.
Talán nem hinnénk, de a kivi számít a leginkább C-vitamindús gyümölcsnek. Kétszer annyit tartalmaz, mint a narancs – ráadásul káliumban gazdag és alacsony sótartalmú alternatíva a banánhoz képest. Más vitaminokkal, ásványi anyagokkal és szívre nézve egészséges tápanyagokkal rendelkezik.
C-vitamint és rostot is bőségesen találunk az almában. Az édes illat jellegzetes, amely az alma, körte, cseresznye és szilva sajátossága – ezek mindannyian ugyanabból a fafajtából származnak, amelyből a rózsa. Próbáljunk szárított almaszeleteket használni egy kellemesen illatozó potpourrihoz!
Az aranyos, rövid sárgarépák, noha bébirépa névre hallgatnak, valójában nem azok – teljesen kifejlődött egyedek, melyek édesebbek és kisebbek a hagyományosaknál. Amikor egy kissé fehéressé válnak, csak száradni kezdenek. Ha nyálkásak, jobb kidobni őket. S bár kicsit másképp néznek ki, mint a nagyobbak, ugyanannyi vitamint tartalmaznak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.