A homeopátiának bizonyított helye van a gyógyításban

Magyarországon a homeopátia rendszeres használóinak 35%-a szerint a homeopátia minden alkalommal segít a gyógyulásban.

Franciaországban most zárult le az eddigi legnagyobb léptékű 10 éves kutatási program, amely valós körülmények között vizsgálta a franciaországi háziorvosi rendszer gyógyszerfelírási szokásait, különös tekintettel a homeopátiás gyógyszerekre. A tudományos kutatás alátámasztotta a magyar betegek tapasztalatait és megerősítette: a homeopátiának bizonyított helye van a gyógyításban.

Magyarországon a lakosság 40%-a támogatja az alternatív gyógymódokat, 22%-uk családjában már kipróbáltak homeopátiás szert, és a családok 5%-a rendszeresen használja a homeopátiát. A Median által 2017. október második felében 1200 fős országos reprezentatív mintán végzett kutatás szerint a megkérdezettek 44%-a gondolja úgy, hogy a homeopátia hasznos gyógymód, amivel sok betegséget lehet eredményesen gyógyítani.A homeopátia rendszeres használóinak 58%-a szerint ezek a szerek néha működnek, néha nem, 35%-uk viszont úgy tapasztalta, hogy mindig segítenek.

Franciaországban a betegek 77%-a bízik a homeopátiában, 56%-uk már próbálta és 36%-uk rendszeresen alkalmazza, a betegek 55%-a konvencionális és homeopátiás szert is szed egy időben. A homeopátiás konzultációt és gyógyszereket támogatja a társadalombiztosító. A 62 ezer háziorvos közül 58 ezer írt már fel homeopátiás készítményt a betegének.

A homeopátia gyógyításban betöltött szerepét, a hagyományos gyógyszerekhez viszonyított hatásosságát az eddigi legnagyobb léptékű, 10 éves kutatási program keretében Franciaországban végezték el. Az EPI3 kutatás valós körülmények között vizsgálta a franciaországi háziorvosi rendszer gyógyszerfelírási szokásait, különös tekintettel a homeopátiás gyógyszerekre. A vizsgálatba bevontak olyan orvosokat, akik a konvencionális gyógyítás hívei, homeopata orvosokat, és olyanokat, akik mindkét módszert vegyesen alkalmazzák. A betegekkel a gyógyszerfelírást követően egy, három és tizenkét hónappal beszéltek, így hosszú távon nyomon követték állapotukat. A vizsgálat során figyelemmel kísérték a betegség klinikai lefolyását, a gyógyszerfogyasztást és egyéb orvosi kezeléseket, a nemkívánatos hatásokat és azt is, előfordult-e, hogy a beteg elesett valamilyen gyógyulási lehetőségtől.

Az összesen 825 háziorvos és 8559 beteg részvételével végzett EPI3 vizsgálat arra a három betegségcsoportra fókuszált, amellyel a leggyakrabban fordulnak háziorvosukhoz a betegek: az izom- és csontfájdalmak, a felső légúti fertőzések, az alvászavar, valamint a szorongás és depresszió.

Az izom- és csontproblémákban szenvedő, homeopátiával kezelt és 1 évig utánkövetett betegek, feleannyi nem szteroid gyulladáscsökkentőt és egyharmaddal kevesebb fájdalomcsillapítót szedtek, mint a homeopátiát nem alkalmazók, hasonló gyógyulás mellett. A felső légúti megbetegedésben szenvedő betegek ellátásakor a homeopata orvosok feleannyi lázcsillapítót és antibiotikumot alkalmaztak, hasonló gyógyulási eredménnyel. Azoknál a betegeknél pedig, ahol szorongást, vagy depressziót diagnosztizáltak, a homeopata orvos harmadannyi pszichotróp szert írt fel, hasonló klinikai hasznosság és gyógyulási esély mellett.

„Mindig is személyes meggyőződésem volt saját és kollégáim tapasztalata alapján, hogy a homeopátia hatásos és rendkívül jó módszer a háziorvosi gyakorlatban. Most már azonban nem csak egyszerűen meggyőződésről van szó, hiszen az EPI3 a kezünkbe adta a bizonyítékot. Ma, ha a kizárólagosan hagyományos orvoslást alkalmazó kollégáimmal beszélgetek, elmondhatom: ugyanolyan betegeket kezelünk, ugyanolyan súlyos betegségekkel, és mi a homeopátiával ugyanazt a javulást érjük el alacsonyabb költséggel és kevesebb ártalmas következménnyel.” hangsúlyozta Dr. Radnai Andrea, orvos, a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület elnöke.

Az EPI3 vizsgálat hátteréről

A csaknem 10 éves, farmakoepidemiológiai vizsgálatokból álló kutatási program célkitűzése a homeopátiás gyógyszerek háziorvosi gyakorlatban elfoglalt helyének meghatározása, valamint a gyógyulás folyamatának a különböző orvosi gyakorlatok szerinti - hagyományos, vegyes vagy homeopátiás - értékelése és összehasonlítása volt. A program azt vizsgálta, hogy a különböző orvosi gyakorlatokban résztvevő betegek gyógyulási képletei miként alakultak a mellékhatás, a hosszú távú hatás, valamint a gyógyulási esély figyelembevételével.

A vizsgálatot egy független, a homeopátia világától távol álló tudományos testület végezte, betartva az ENCePP (European Network of Centres for Pharmacœpidemiology and Pharmacovigilance) helyes gyakorlatra vonatkozó szabályait. Ezt a követelményt a kutatás módszertanának kidolgozásától kezdve az adatgyűjtés módjáig a vizsgálat teljes folyamán betartották, amit az orvosok rendelőiben, közvetlenül a beteg jelenlétében működő független vizsgálóbiztosok is ellenőriztek.

Az EPI3 vizsgálat különböző orvosi gyakorlatokat (homeopátiás, „hagyományos”, vegyes) hasonlított össze 3 kohorsz – felső légúti fertőzések, mozgásszervi zavarok, valamint szorongás / depresszió / alvászavarok – esetében. Az eredmények a 3 kohorszban azonosak voltak: a különböző orvosi gyakorlatokban hasonló volt a klinikai lefolyás, a homeopata orvos által végzett kezelések esetén nem jelentkeztek elvesztett lehetőségek (szövődmények kialakulása vagy a gyógyulási esélyek csökkenése). Emellett kimutatható volt, hogy a homeopata orvosokhoz forduló betegek szignifikánsan kevesebb egyéb gyógyszert alkalmaznak (antibiotikumok, NSAID-k, pszichotróp szerek), aminek következtében kevésbé vannak kitéve ezek nem kívánt mellékhatásainak.

Referenciák:

• Lert F, Grimaldi-Bensouda L, Rouillon F et al.Characteristics of patients consulting their regular primary care physician according to their prescribing preferences for homeopathy and complementary medicine.Homeopathy (2014); 103:51-57.

• Rossignol M, Begaud B, Engel P, et al.Impact of physician preferences for homeopathic or conventional medicines on patients with musculoskeletal disorders: results from the EPI3-MSD cohort. Drug Saf. 2012, 21:1093-101.

• Grimaldi-Bensouda L, Begaud B, Rossignol M, Avouac B, Lert F, et al. (2014)Management of Upper Respiratory Tract Infections by Different Medical Practices, Including Homeopathy, and Consumption of Antibiotics in Primary Care: The EPI3 Cohort Study in France 2007–2008.PLoS ONE 9(3):e89990.

• Grimaldi-Bensouda L, Abenhaim L, Massol J et al.Homeopathic medical practice for anxiety and depression in primary care: the EPI cohort study.BMC Complementary and Alternative Medicine (2016) 16:125.

A homeopátia hatásosságát vizsgáló néhány tanulmány, tudományos hivatkozás:

Journal Systemic reviews: „Megállapításaink konzervatívan ugyan, de azt sugallják, hogy az általunk vizsgált kórképek nagy többségében az egyénre szabott homeopátiás kezelésnek kimutatható, konkrét hatása van”– Mathie et al (2014) 32, egyénre szabott homeopátiás kezelést vizsgáló placebó-kontrollált vizsgálatot elemezve. Randomised placebo-controlled trials of individualised homeopathic treatment: systematic review and meta-analysis.

Forrás:http://www.systematicreviewsjournal.com/content/3/1/142/abstract

Forsch Komplementmed:„A homeopátiás kezelés eredményessége klinikai evidenciával alátámasztható, szakszerű használata biztonságos”- Bornhöft et al (2006): A Bundesamt für Gesundheit, Svájc egészségügyi főhatósága megrendelésére készült tudományos tanulmány 22 szisztematikus áttekintést és 4 metaanalízist vizsgáltForsch Komplementmed 2006; 13 Suppl 2:19-29. Epub 2006 Jun 26.

Forrás: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/16883077

Lancet: „A homeopátiás szerek hatása 2,45-ször nagyobb volt, mint a placébóé.”-Linde et al. (1997) A homeopátia klinikai hatása tényleg placébó hatás? A placébó-kontrollált vizsgálatok metaanalízise. 186 vizsgálat, ebből csak 89 (48%) felelt meg a metaanalízisbe kerülés szigorú feltételeinek.

Forrás: Lancet, September 20, 1997, 350:834-843.

BMJ:„107vizsgálat közül 76%, azaz 81 vizsgálat mutatta ki a homeopátiás szerek eredményességét. A legjobb 22 vizsgálat közül 68%, azaz 15 vizsgálat mutatott ki eredményességet.”A vizsgálatot három holland nem-homeopátiás orvosprofesszor végezte; az eredmények őket is meglepték.

Forrás: Kleijnen et al (1991)British Medical Journal, February 9, 1991, 302:316-323.