Riasztós védelem, avagy miért szól a sziréna?

Többféle riasztót szerelhetünk be a lakásunkba, de milyen szempontok szerint válasszuk ki a megfelelőt? Néhány tipp és jótanács, ha még nem döntött.

A leghatékonyabb riasztók

Akár valami értékes tárgyat, akár csak olyasvalamit tartunk a lakásban, ami másoknak ugyan értéktelen, de számunkra sokat jelenthet, mindenképp jó, ha gondoskodunk róla, hogy ha már megszereztük, a miénk is maradjon. A riasztó önmagában nem fogja megakadályozni a betörést, mégis jó, ha van, hisz jelenléte a kevésbé rutinos betörőt eleve elijeszti, mondván, kinek van kedve kockáztatni. A tapasztaltabb betörők, pedig ha be is jutnak a lakásba, jó esély van rá, hogy kifelé már nehezebb dolguk lesz, akár az éber szomszédoknak, akár egy hivatalos felügyeleti szervnek köszönhetően.

Maga a riasztó három egységből áll, egy érzékelőből, egy riasztóból és egy jelzőegységből. Ahogy a nevükben is benne van, az érzékelő valamilyen technikai módon érzékeli a betörés tényét, a riasztó leginkább maga a sziréna, a jelzőegység pedig egy távolabbi központba van bekötve, szintén többféle lehetőség közül választhatunk, amelyen keresztül értesíti vagy a rendőröket, vagy valamely távfelügyeleti rendszer ügyeletes munkatársát. A lényeg tehát, hogy mindenképp valakinek a figyelmét felhívja a szerkezet az illetéktelen behatolásra és vészjelzést adjon le.

Az érzékelőegységnek több típusa van, nemcsak működési szempontból, de attól függően is, hogy mit akarunk vele „figyeltetni”, hol helyezkedik el. A térfigyelő szerkezetek jellemzően mozgás- vagy hőérzékelővel vannak ellátva, így a helyiségen belüli történéseket ellenőrzi: ultrahanggal vagy infrasugarakkal pásztázza a helyiséget és jelez, amint változást érzékel a bekapcsoláskor feltérképezett állapothoz képest. Egyes érzékelők a mozgásra aktiválódnak, mások viszont az emberi test hőjét figyelik, ami jelentősen eltér a környezet hőmérsékletétől.

Hogy pontosan mire kapcsol be az érzékelő, azt a szakember tudja beállítani, így például a rendszer kiépítésekor praktikus jelezni, ha a lakásban kutya, macska, egyéb kisállat van, ilyenkor az érzékenységet nem tanácsos maximumra állítani.

Szintén az érzékelők közé lehet sorolni az ajtónyitásra, ablaküveg-törésre aktiválódó egységeket, amelyek nem a szobán belüli eseményekre, hanem már a behatoláskor aktiválódnak.

A riasztóegység többnyire egy, a ház falán kívül elhelyezett sziréna, amely a környékbelieknek ad figyelmeztetést, hogy nem kívánt személy jár a házunkban. Ha esetleg nyaralni megyünk, tanácsos szólni a szomszédoknak, ilyen esetben figyeljenek a házra, látnak-e mozgást, fényeket benn a riasztáskor, és ha igen, próbáljanak meg mindent jól megjegyezni, hogy később a nyomozóknak minél több információ álljon a rendelkezésükre. A betörést ilyenkor már nem, de a rablás sikerét még meg lehet akadályozni, ha a riasztót egy jelzőegységgel is kiegészítjük, ami vagy a rendőrségre, vagy egy távfelügyeleti cég központjába van bekötve. Jó tudni, hogy általában 15 percen belüli kiérkezést garantálnak az ilyen cégek, ám a sikeres rablás 5-8 perc alatt szokott megtörténni.

Hatásos lehet, ha a riasztórendszer képes „néma” riasztást leadni, ilyenkor a helyszínen nem szólal meg sziréna, így a betörő kényelmesen „dolgozik”, nem tudván, hogy már úton van az ellenőrzés. A lakáson belül nekünk kell arról gondoskodni, hogy „feltartsuk” a betörőt a hatóság kiérkezéséig, például időt veszít a betörő, ha az értékeket nem egyértelmű helyen tároljuk, vagy amíg a széf kódját próbálja megfejteni, már több esély van, hogy nem sikerül időben kimenekülnie.