Ne legyél előítéletes!

Egy felmérés szerint ha a kisgyerekek szüleiktől előítéletes véleményt hallanak egy embercsoportról, még akkor is ahhoz tartják magukat, ha közben meggyőződtek az ellenkezőjéről.

Előítéletes szülőknek előítéletes a gyermeke is?

Nagyjából ötödikes korukra jutnak el odáig, hogy inkább saját tapasztalataikra hallgatnak, nem pedig szüleik véleményére.

A kisgyerekekben az előítéletek és diszkriminációk eléggé hasonló módon fejlődnek ki. Nagyjából 3 és 6 éves kor között kezdik el megérteni és alkalmazni a sztereotípiákat, hatéves kor után pedig már mások sztereotípiáit is megértik. Mire első osztályba kerülnek, már tudják, hogy a nemen vagy rasszon alapuló diszkriminációk erkölcsileg elítélendőek.

Arról azonban kevesebbet tudunk, hogyan tanulják meg a gyerekek a sztereotípiákat alkalmazni, ezért Sonia Kang, a Toronto Egyetem pszichológusa és munkatársa, Michael Inzlicht két kísérletet végzett el, melyektől azt remélték, hogy közelebb segítik őket a válaszhoz. Az első kísérlet során 161 első, harmadik és ötödik osztályost kértek fel, hogy játsszanak egy játékot, melyben egyesek a piros, mások a kék csapatba fognak tartozni. Valójában azonban mindannyiukat a piros csapatba sorolták, kék csapat nem is volt. Ezt követően az volt a feladat, hogy egymást megajándékozták a gyerekek, ám a szakemberek különféle információkkal látták el őket. Egyeseknek azt mondták, hogy a kékek irigyek voltak velük szemben, másoknak nem mondtak semmit, de ők maguk láthatták, hogy nem kaptak semmit a kékektől, a harmadik csoportnak szintén negatívan beszéltek a másik csapatról, de emellett ők maguk is látták, hogy nem kaptak ajándékot tőlük.

A kísérlet után minden gyereket kikérdeztek arról, hogyan éreztek a kék csapattal kapcsolatban, és kiderült, hogy azok az elsősök, akik ugyan nem kaptak ajándékot, de nem hallottak negatív véleményt a másik csapatról, pozitívabban gondolkodtak róluk, mint azok, akiknek negatív véleményt is mondtak a kékekről, vagyis ezek a gyerekek többre tartották a felnőttek szavát, mint a saját tapasztalatukat. A harmadikosokat ugyanakkor már kevéssé befolyásolta, amit hallottak, az ötödikesek pedig már sokkal inkább a saját tapasztalatukra hallgattak.

A második vizsgálat során 148 másik gyerekkel ismételték meg az első kísérletet, de most egyeseknek azt mondták, hogy a kékek undokok, ugyanakkor kaptak tőlük ajándékot, a többieknek meg azt, hogy a kékek kedvesek, közben semmilyen ajándkékot nem kaptak tőlük. Az eredmény itt is ugyanaz volt: a kisebbek inkább a felnőttek szavára adtak, a nagyobbak viszont már saját tapasztalatuknak hittek.

Kang úgy érzi, a vizsgálattal bebizonyosodott, hogy a felnőttek kisgyerekkorban még erősen befolyásolni tudják a gyerekek előítéleteit, ezért ilyenkor inkább a másság pozitív tartalmát kell erősíteni bennük. A vizsgálatok eredményei a Personality and Social Psychology Bulletin című lapban olvashatóak.