Ma van a Parkinson-betegek Világnapja

Hazai hírességek lelkesítő üzeneteivel indult a Parkinson-betegek Világnapja.

Dunai hajózással egybekötött közösségi akciót szervezett a DELTA Magyar Parkinson Egyesület a Parkinson-betegség Világnapján, hogy érintettek, hozzátartozók és támogatók üzenjék a nagyvilágnak: nem adják fel a harcot a teljes életért. Az eseményen hazai hírességek lelkesítő üzeneteivel indítják útjára a hajót, majd szimbolikus léggömbfelengedéssel és a betegséget jelképező piros tulipánok vízre bocsátásával hívják fel a figyelmet a betegség elleni küzdelem fontosságára. Ma Magyarországon 30.000 ember él Parkinson-kórral, ám 2030-ra a betegszám megkétszereződésével kell számolni.

Április 11. a Parkinson-betegek Világnapja, ezen a napon született James Parkinson. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a betegségre, valamint kihangsúlyozza az érintettek társadalmi elfogadottságának fontosságát. A DELTA Magyar Parkinson Egyesület szervezésében megvalósuló eseményen számos hazai híresség lelkesítő üzenetét osztják meg a betegekkel és hozzátartozóikkal – Mádl Dalma, Berki Krisztián olimpiai bajnok tornász, Eszenyi Enikő, Gerendás Péter, Schell Judit, Monspart Sarolta és Bozsik Yvette is támogatásáról biztosította az érintetteket. A másfél órás, városnéző programmal egybekötött hajótúrán a jelenlévők léggömböket engednek a magasba, és több száz tulipánt bocsátanak a Duna vízére a mindennapi küzdelmek és nehézségek elengedését szimbolizálva.

Ma Magyarországon közel 30.000 ember él Parkinson-kórral. Európában majdnem 1,4 millió egyént érint ez a betegség, és 2030-ra a betegszám megkétszereződésével számolnak a szakértők. A Parkinson-kór a második leggyakoribb úgynevezett degeneratív idegrendszeri betegség az Alzheimer-kór után, rendkívül nagy tehát a betegség egészségügyi, valamint szociális és társadalmi jelentősége. A Parkinson-kór kezelése egyedi megközelítést igényel, hiszen a kórkép nagyon változatos tüneteket okoz - ezek között a mozgászavar tünetei a legjellemzőbbek és legismertebbek. Mivel e Parkinson-kór egyedi, változatos betegség, így A betegség előrehaladott szakaszában a betegeket leginkább az teszi próbára, hogy kiszámíthatatlan a mozgásuk, nem tudják tervezni napjaikat, egyre inkább segítségre szorulnak. Kommunikációs készségük, beszédük, írásuk romlik. Az általános vélekedéssel ellentétben a Parkinson-kór nem kizárólag az idős kor betegsége, egyre több a fiatalkorban diagnosztizált beteg is. Míg a fiatalkorban kezdődő megbetegedés gyakorta a munkahely elvesztésével és komoly stigmatizációval jár, idősebb korban az önellátó képesség elvesztése a legfájóbb probléma, amivel a betegeknek és családjuknak szembesülnie kell.

A DELTA Magyar Parkinson Egyesület, az EuropeanParkinson's Disease Association (EPDA) betegszervezet tagjaként azért küzd, hogy aParkinson-betegek teljes életet élhessenek hazánkban is. Az EPDA több tíz éves erőfeszítését megkoronázta az, hogy 2016. február 18-án az Európa Parlament napirendre tűzte a Parkinson-kórral élők helyzetét.

Támogató üzenetek ismert emberektől a 2016-os Parkinson-betegek Világnapja alkalmából

Gerendás Péter Drága Barátaim! Hogy van-e Isten, nem tudhatjuk, van, aki hisz benne és van, aki nem. Ha van, akkormiért kaptátok ezt a betegséget? Eztbiztosan százszor megkérdeztétek. De mégis én,aki ateista családból származom,úgy érzem, valami azt sugallja, ami nem látható, csak érezhető,az attól még van. Hiszem, hogy vannak még csodák. Én a saját láthatatlan,de érezhető Istenemet küldöm Felétek, a szeretetemet. Minden jót kíván Nektek Gerendás Péter

Eszenyi Enikő Drága Barátaim! Gyalogoljatok, ússzatok, táncoljatok! Ne adjátok fel! Várunk Benneteket a Vígszínházba, munkatársaim segítségetekre lesznek! Soha ne adjátok fel! Barátsággal,Eszenyi Enikő

Bozsik Yvette A betegség kegyelmi állapot, segítség abban, hogy jobban szeressük és ismerjük magunkat, felhívás a világ felé, hogy figyeljen ránk! Egy olyan világban élünk, mely elfordítja a fejét a valódi dolgoktól és tompítja az emberek tudatát. A betegség egy kiút a fény felé, a tudás és a szeretet világába.

Schell Judit Az érzéseinket, gondolatainkat, fantáziánkat nem akadályozhatja semmi! Egy nagyszerű színházi előadás vagy film minden embert ugyan olyan magaslatokba repíthet! Üdvözlettel: Schell Judit

Mádl Dalma Kedves Parkinson-betegek és támogatók! Ezúton szeretnék üdvözölni minden résztvevőt a Parkinson-világnapi megemlékezésen! A Parkinson-kór ma Magyarországon közel 30.000 embert érint, és az általános vélekedéssel ellentétben nem csak időskorúakat állít nehéz akadályok elé, egyre több fiatal is megküzd a betegséggel. Nem mehetünk el az ügy mellett szó és legfőképpen együttérző gondolatok nélkül, kiemelten fontos, hogy meglássuk a problémát, tájékozódjunk és megértéssel, segítő szándékkal forduljunk a betegek felé. A Parkinson Világnap alkalmából ezúton is szeretném megköszönni a DELTA Parkinson Egyesület munkáját, a betegeknek és családtagjaiknak, szeretteiknek pedig sok erőt, kitartást kívánok. Kívánom, hogy ne csak ez a nap szóljon róluk, hanem minden nap, minden lehetséges segítséget és támogatást megkapjanak ahhoz, hogy teljes életet tudjanak élni. Remélem, a mai eseményen a Dunába engedett tulipánok elviszik a hírét a megemlékezésnek, és felhívják a figyelmet a betegek mindennapi küzdelmeire. Minden jót! Mádl Dalma

Monspart Sarolta

Emberi törvény kibírni mindent, S menni mindig tovább, Még akkor is, ha nem élnek már benned Remények és csodák. (Ernest Hemingway)

Tisztelt - a Parkinson betegek világnapján - Egybegyűltek!

Nem mindenkinek, de többünknek adott a gondviselő JóIsten egy-egy olyan nagy terhet, azaz betegséget, amellyel együtt kell élnünk. Általában nem értjük, nem tudjuk, miért pont bennünket választott erre a nehéz faladatra?!

Nekünk, most már nem is az a fő kérdés, hogy miért pont én lettem beteg, hanem hogy tudok ebben az egyre nagyobb küzdelemben életem végéig embernek maradni? Mit tehetek, hogy emberszámba vegyen a társadalom, a környezetem, a családom, és főleg én saját magamat! Mit próbáljak, mit kezdjek el, mit fejezzek be, mit nyerhetek, és mit veszíthetek? Hogy lehet igaz rám Madách Imre üzenete: „Sokat megbír az ember, ha van elég bizalma önmagában.”

Szeretném felhívni a figyelmét a Parkinson-kór betegeinek, hogy nem vagyok szakértő orvos, de élsportolóként, kullancs-sánta amatőrként üzenhetem, hogy a „Sport mindenkié”! A valamilyen betegséggel együttélőé is! Természetesen ez elsősorban a betegséghez értő szakemberek: orvos, gyógytornász és pszichológus tanácsai, javaslatai alapján értendő! A mozgásában „valahogy” korlátozott ember is teljesebb életet élhet, ha edzett, ha törődik a fizikai kondíciójával. Akár csak sétál, gyalogol, gimnasztikázik, gyakorolja a mindennapi mozgásait: felállás, leülés, egyéb hétköznapi tevékenységek. Mindezt lehetőleg nem egyedül, hanem más személy társaságában, különösen, ha a lakáson kívül mozgunk. Azt se felejtsük, hogy közösen könnyebb! Akár családban, akár beteg-klubban, akár barátok között például. A testmozgás, a testedzés majd mindenre orvosság, de nincs olyan gyógyszer, amely a testmozgást helyettesítené! Legyen fizikai értelemben is aktív az életvezetésünk, a betegég ellenére!

Valamilyen betegséggel együtt élve is lehet szinte jó a közérzetünk kellő fizikai kondíció és megfelelő „akaróka” esetén, tehát fontos a lelki és testi harmónia! Akaraterőt kívánok a közdelemhez, a saját magunk megnyeréséhez, a hullámvölgyekből való kimászáshoz, a kellő időben való mosolygáshoz, hiszen sírni csak akkor szabad, ha senki sem lát.

Biztatásul és búcsúzóul küldöm Johann Wolfgang Goethe aforizmáját: „Mihelyst bízol magadban, élni tudsz!”

Berki Krisztián

Szerencsés embernek érzem magam. Négy és fél éves korom óta tornázom, a hobbim és a munkám egyszerre, s minden, aki és ami vagyok, azt a sportnak köszönhetem. A torna révén lettem ismert, sikeres, beutazhattam a világot, s még a feleségemet is a sportnak köszönhetem, hiszen ő is élsportoló volt. Amióta apa is vagyok, azóta még inkább úgy érzem, hogy fiatal korom ellenére teljes az életem.

Olimpiai bajnokként, példaképként sok rendezvényre, eseményre hívnak, s ezeken olykor találkoztam beteg vagy sérült emberekkel is. Mindig lenyűgözött, hogy mennyire erősek lelkileg, hogyan tudnak a sok nehézség ellenére is pozitívak, optimisták, vidámak maradni. Ezek a találkozások mindig meghatnak, s rávilágítanak az élet fontos dolgaira: az sosem tragédia, ha mondjuk nekem kevésbé sikerül egy verseny, mint az, ha valakinek betegséggel, fogyatékossággal, vagy éppen a Parkinson kórral kell küzdeni, akár egész életében. A sportsikereknél is fontosabb az egészséges, teljes élet, ezért számomra ők a hétköznap hősei, ők az én példaképeim. Sportolóként mindig hittem a munkában és a kitartásban, így a Parkinson Világnapon is azt tudom üzenni a betegséggel küzdőknek, s az őket támogatóknak: sohasem szabad feladni!