Ma van Vízkereszt napja

Valamikor a katolikusoknál évkezdő nap volt január 06-a, Vízkereszt, más néven a háromkirályok ünnepe, a víz, a só és a krétaszentelés napja.

A szentelt vizet baj- és gonosz elhárító szernek tartották, ezért sokféle módon használták. Pl. Baja környékén a templomból hazavitt szenteltvízzel a gazdasszony meghintette a szoba négy sarkát és az udvart, miközben ezt mondogatta: „Hints meg uram izsópoddal, megtisztulok általa, hints meg engem és fehérebb leszek, mint a tél hava.” Több helyütt a gyümölcsfák tövéhez és a szántóföldekre is került belőle, egyes vidékeken pedig a kútba és az állatok itatójába is öntötték.

Kalendárium az év jeles napjaira - Vízkereszt, Ágota

A Vízkereszthez kötődő házszentelés vagy koleda, országszerte gyakori liturgikus szokás volt. Általában a pap a kántorral és a ministráns gyerekekkel járta a falut, megáldotta a házakat és a bennük lakókat, majd a szoba vagy a bejárati ajtó fölé szentelt krétával felírta a három napkeleti bölcs nevének kezdőbetűjét és az évszámot.

Vízkereszt napjához időjóslások is kapcsolódnak: „Ha Vízkeresztkor megcsordul az eszterhéj, az iziket rakjátok el, mert hosszú lesz a tél.” Az izik az a takarmánymaradék, nádtörmelék vagy kukoricaszár, amit vidéken fűtésre használnak ma is.

Másik vélekedés szerint, ha Vízkereszt napján a kerékvágásban víz fakad, jó termőidő várható „S h a pintyőke ilyenkor itt, vagyis ivott a kerékvágásban lévő vízből, akkor lett alig-eső a nyáron” vagyis kevés csapadék.

A népi kalendárium szerint január 10-e tavaszkezdő termőnap. Régen a gazdák ezen a napon gyűjtögették az oltóágakat, azokat gondosan megőrizték és gyümölcsoltókor felhasználták.

Hajdanában a farsang-vasárnapot megelőzően ez az időszak a nagy evés-ivás nyitánya volt. Fánkot sütöttek, hogy biztosítsák a bő termést és a disznók vágás előtti hízását. Helyi szokások szerint a bőséges lakmározást követő éjszakától vasárnap estig böjtöltek, hogy aztán hamvazó szerdáig ismét evés-ivás, tánc és vidámság uralkodjék a házakban. A vidám emberre mondták ilyenkor: „olyan, mint a napfényes vízkereszt!”

Február 11-e Ágota napja. Szent Agatha (jelentése „A Jó”) a legenda szerint Szicíliában született előkelő görög családban, s Decius császár alatt szenvedett vértanúhalált. Halála után egy évre kitört az Etna, s csak a Szent Ágota sírjáról levett fátyollal sikerült megállítani a lávafolyamot. Azóta is földrengések, vulkánkitörések, tüzek ellen hívják őt segítségül, az ércöntők, bányászok egyik védőszentjeként tisztelik, de ő volt a szoptatódajkák és az anyatej védőszentje is.