Az Emberi Jogok Európai Bíróságának közleményéből kiderül, hogy Miodrag Maric felesége terhessége kilencedik hónapjában, 2003 augusztusában élettelen magzatot hozott világra Split egyik kórházában, és a holttestet a kórház gondjaira bízták. A kórház elvégezte a boncolást, majd a földi maradványokat a többi kórházi hulladékkal együtt átadta egy alvállalkozónak, aki a holttestet a zágrábi temetőben elhamvasztatta.
A család viszont nem sokkal később érdeklődni kezdett a kórháznál, hogy hova temették el halva született gyermeküket, majd miután erről a kórház nem tudott információval szolgálni, peres úton követeltek kártérítést az egészségügyi intézménytől.
A horvát bíróságok szerint a kórház hibázott ugyan, mert a holttestet nem szabadott volna együtt kezelni a kórházi hulladékkal, de miután a horvát jog szerint az intézmény nem köteles tájékoztatni a szülőket, hogy hova temették a földi maradványokat, a család kártérítési igényét elutasították.
Maric szerint gyermekének holttestét a kórház nem megfelelően kezelte, valamint azáltal, hogy a gyermek végső nyugalomra helyezését a kórházra bízta, nem mondott le arról a jogáról, hogy tudhassa, hol nyugszik a halva született csecsemő.
A strasbourgi bírák megállapították, hogy a horvát jog ilyen esetekben nem írja elő, hogy írásos felhatalmazásra lenne szükség, ilyet a szülők nem is adtak, az apa szóbeli kéréséből pedig nem lehet arra következtetni, hogy ebbe akár csak hallgatólag is beleegyezett volna, a horvát jog szerint pedig a temetőknek kötelező minden temetésről nyilvántartást vezetniük, és fel kell jegyezniük, hol nyugszanak az elhunytak.
A bíróság szerint a horvát jogszabályokat is sérti, hogy a csecsemő holttestétől a kórház a veszélyes hulladékkal együtt szabadult meg, az ilyen gyakorlat csak a terhesség 22. hetéig engedélyezett. A bíróság a horvát bíróságoknak azt a megállapítását is helytállónak találta, hogy az, hogy a horvát jog nem szabályozza egyértelműen az ilyen eseteket, kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, megfelelő és következetes-e a horvát jog ezen a téren.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága 12 300 euró (körülbelül 3,7 millió forint) nem vagyoni jellegű kártérítést ítélt meg a horvát férfinak. A döntés egyelőre nem jogerős.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.