Összemegy az állkapcsunk?

A Malmö Egyetem Fogászati Karán készült tanulmány - mely egy csapat fogorvost követett nyomon felnőtt éveik során - arról számolt be, hogy az emberi állkapocs mérete az évek előre haladtával egyre csökken.

Az egyedi tanulmány 1949-ben kezdődött, amikor a még húszas éveikben járó fogorvos hallgatók állkapcsáról gipszmintát vettek a szakemberek, majd az eljárást tíz év elteltével megismételték. Negyven év múltán, 1989-ben még egy utolsó mintát készítettek, bár ekkor a kezdeti harminc kísérleti alanyból már csupán tizennyolc volt jelen.

Lars Bondemark és Maria Nilner professzorok együtt elemezték ki az eredményeket, és arról számoltak be, hogy az évek során a vizsgált alanyok állkapcsa - főleg az alsó - egyre kisebb és kisebb lett, aminek következtében, hiába van csak néhány milliméterről szó, az első fogak összébb torlódtak. A megfigyelések azt mutatják, hogy az állkapocs csökkenésének nagysága egyéntől függő, de néhány esetben olyan mértékű is lehet, hogy már az illető maga is érzékeli a változást.

Bondemark professzor fontosnak tartja, hogy a fenti jelenséget a fogorvosok is tartsák szem előtt, amikor betegeiken jelentős fogsorjavításokat hajtanak végre.

Az állkapocs méretcsökkenésének háttere egyelőre ismeretlen, a mértéke azonban valószínűleg genetikai és anatómiai okokra vezethető vissza.